A Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma támogatásainak hasznosulása (1995–2004) (Budapest, 2007)
IV. Összegzés, javaslatok
illetően, másrészt viszont az egyéni kezdeményezőkészség csökkenését okozhatja, a személyes vállalásokat nehezíti meg. Kiadványok megjelentetéséhez sokszor nem levéltári intézmények, hanem alapítványok, könyvkiadók nyújtottak be pályázatot. A levéltárak a pályázati támogatásokat részben alapfeladataik elvégzésére fordították. Véleményünk szerint az általános segédletek (pl. fondjegyzék) elkészítése és közreadása, az állományvédelmi műhelyek berendezése, fenntartása alapvetően a levéltárat fenntartó kötelessége. Sajnálatos és a levéltári terület alulfinanszírozottságát jelzi, hogy a levéltárak több esetben még ezeket a feladataikat is csak NKA támogatással tudták megvalósítani. A pályázati adatlapok tanúsága szerint levéltárak hozzájárulása a pályázott pénzhez képest többnyire kisebb összegű: a pályázók a teljes támogatási összeg mintegy 16%-át tudták önerőként, kevesebb mint 6,5%-át pedig külső forrásként hozzátenni az NKA támogatásához. Ebből is arra következtethetünk, hogy a pályázatban meghatározott célt az NKA támogatása nélkül nagy valószínűséggel nem tudták volna megvalósítani. Örvendetes, hogy jelentős összegekkel járult hozzá az NKA az évtizedekig mostoha körülmények között, állami elnyomás alatt tengődő egyházi levéltárak fejlesztéséhez, az ott folyó munka újraindításához. Ezt a tevékenységet a jövőben is kiemelten javasoljuk támogatni. Hasonlóképpen előremutató tény, hogy az NKA támogatni tudta a határon túl - Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, Horvátországban stb. - őrzött magyar vonatkozású levéltári anyag állományvédelmét, rendezését, feldolgozását. A pályázatok eredményessége rendkívül jónak mondható. A kimutatás szerint a sikertelen (meg nem valósult) pályázatok aránya rendkívül kicsiny (az összes pályázat mindössze 1,2%-a), összegszerűen visszautalásra került 15.699.921 Ft, a teljes összeg 0,8%-a. Mindez az alapos előkészítésnek, a munka reális tervezésének és megvalósításának bizonyítéka. Mindemellett is szükségesnek tartjuk az elkészült pályázatok ellenőrzésének javítását, rendszeressé tételét. A 10 évenkénti átfogó ellenőrzés túlságosan hosszú időszakot ölel fel, ami az adatok részbeni elvesztése miatt torzulásokat okozhat és az összegyűlt tapasztalatok sem hasznosulhatnak kellő időben. Ezért javasoljuk a döntéshozatali és az ellenőrzési munka szétválasztását és az ellenőrzési munka hatékonyságának növelését. 77
