A Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma támogatásainak hasznosulása (1995–2004) (Budapest, 2007)
IV. Összegzés, javaslatok
területi levéltárak esetében átlagosan huszonkilenc millió forint összeg esik egy-egy intézményre. Ez az összeg figyelembe véve, hogy a területi levéltárakban működő hat kisebb műhely egy-két fős intézmény, és működtetésük viszonylagosan alacsonyabb költséghányaddal történik, arányaiban nem jelent hátrányos helyzetet e levéltárak esetében. Összességében megállapítható, hogy az állományvédelmi pályázatok esetében a veszélyeztetett állapotú iratanyag megmentéséért indított program jóvoltából érzékelhető fejlődés indult meg az elmúlt években. Az alapvető hátrányok ledolgozásában a fenntartók szűkös költségvetési támogatását részben ellensúlyozni tudta a pályázati rendszer keretében elérhető támogatás. A kiépült infrastruktúra fenntartásához és működtetéséhez minimálisan a jelenlegi pályázati keretösszegek fenntartása, fejlesztéséhez, pedig további növelésére lesz szükség. IV. Összegzés javaslatok: A Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma az 1995-2004 közötti időszakban nagymértékben hozzájárult a levéltári terület szakmai feladatainak teljesítéséhez, segítéséhez. A területnek nyújtott pályázati támogatás nagyrészben hasznosult, csak elenyészően kis százaléka került visz- szautalásra a fenti időszakban. Ez alapján megállapítható, hogy a pályázatot benyújtók reális terveket készítettek és azokat meg is tudták valósítani. A Levéltári Kollégium által elosztott pályázati pénzek általában növekedést mutatnak. A legnagyobb összegszerű növekedés 2003-ban mutatkozik, igaz, hogy 2004-ben ismét csökkenés tapasztalható. A tendencia folytatódása vagy esetleges megfordulása már nem tartozik a vizsgált időszak körébe. A pályázatok többségét levéltári intézmények nyújtották be. A pályázati pénzek ezen intézmények között - adottságaiknak, lehetőségeiknek és a benyújtott pályázatoknak megfelelően - arányosan kerültek felosztásra. Kirívó igazságtalanság, egyenlőtlenség nem tapasztalható. A pályázó magánszemélyek száma az évek során jelentős csökkenést mutat. Magánszemélyek a ciklus első felében, 1998-ig több mint húsz pályázatot nyertek el, 1999-től kezdve ez a szám húsz alá csökkent, 2002-ben pedig mindössze 5 pályázatot nyertek el. Ugyanakkor kimutatható, hogy még ezen magánszemélyek is a pályázatokat sok esetben a mögöttük álló intézmény nevében ill. támogatásával nyújtották be és nyerték el. Ez egyrészt nagyobb biztonságot jelentett a pályázati pénz felhasználását 76
