Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A magyar békeszerződés levéltári rendelkezéseinek előkészítése
elégedett a Mária Terézia által Prágából elvitt iratoknak a békeszerződés által garantált visszaszolgáltatásával. Ennek ellenére változatlanul azt vallotta, hogy a cseheknek biztosítani kell a közös levéltárak tulajdonlásában való részesedés és a Nemzetközi Levéltári Intézethez való csatlakozás lehetőségét." Bizakodását arra alapozhatta, hogy a cseh politikának a Monarchia levéltári örökségétől való teljes nemzeti elkülönülésre törekvő fő áramlata mellett szakmai körökben még mindig akadtak támogatói a közös levéltárak internacionalizálásának.99 100 A békétárgyalásokon képviselendő, Károlyi Árpád által kidolgozott levéltári felszámolási stratégia alapelveit és célkitűzéseit 1919 őszén meglepő módon ott kérdőjelezték meg, ahol azt a legkevésbé várta. A bécsi közös és udvari gyűjtemények felosztását előkészítő miniszteri bizottság a magyar békecélok kidolgozására minisztériumi szakjogászokkal egészült ki. Ez a testület vetette el Károlyinak azt a részletesen indokolt javaslatát, hogy Ausztriához hasonlóan a békekonferencián Magyarország is a proveniencia elvének elfogadtatására törekedjen a levéltári követelések rendezésére. A proveniencia elutasításának az volt a legfőbb indoka, hogy alkalmazása esetén Magyar- ország csak korlátozott mennyiségű levéltári anyagot szerezhet meg eredetiben a Monarchia levéltári örökségéből, s nem jelent biztosítékot ez erdélyi kormányhatósági levéltárak megtartására sem. Helyette a vallás- és közoktatásügyi minisztérium jogi szakértője, Bárdossy László, valamifajta etnikai alapú levéltári szétválasztást ajánlott, amely szerint Magyarország csak a nem-magyar lakosságra vonatkozó iratokat adná át az utódállamoknak. A bizottságot alkotó muzeológus többség - Károlyi memorandumát referáló Holub József felvilágosító közbevetései ellenére - azért állt ki az etnikai elv mellett, mert ebben fedezte fel a közös alapot a bécsi levéltári és muzeális felszámolás egységes véghezvitelére.'01 A békeelőkészítés során a provenienciát érintő elutasító álláspont azonban már nem jutott érvényre, s lényegében hallgatással siklottak el felette. A bécsi levéltárak közös tulajdonná nyilvánításában viszont nem vitatták Károlyi elképzeléseit, s annak történeti indoklása némi rövidítéssel bekerült a békekonferenciának benyújtott magyar jegyzékbe.102 Az év végére viszont az is bizonyossá vált, hogy a közös levéltárak ügyében az utódállamokkal való kooperációra nincs eredménnyel járó kilátás. A bécsi levéltárosi tapasztalat és a budapesti kormányzati akarat találkozott abban, hogy a magyar levéltári békecélok között ekkor már a közös levéltárak osztrák-magyar társtulajdonná alakítása került előtérbe.103 Ezt az optimista elképzelést az sem fékezte, hogy Ausztria egyidejűleg törvényt bocsátott ki a Monarchia közös vagyonának osztrák állami tulajdonná alakításáról, a felszámolás osztrák belüggyé nyilvánításáról, megszüntetve többek között a felszámolóbiztosi minőségben tevékenykedő bécsi magyar levéltárosok korlátlan levéltárhasználati jogosítványait.104 A jogelvonást az osztrák levéltári kormánymegbízott az egykori közös levéltárosokból lett magyar felszámolóbiztosok esetében tapintatosan azzal enyhítette, hogy olyan kutatóknak minősítette őket, akik „különös kedvezményképpen” változatlanul megtarthatták levéltári hivatali szobáikat.105 99 Vö. 49. sz. irat 100 WINTER 1978. 445. 101 Vö. 50. sz. irat 102 Az ún. „Annex a bécsi közös (osztrák és magyar) levéltári anyagról” tervezetét lásd OSzK Kézirattár Föl. Hung. 1829. föl. 357-364., a béketárgyalásokra beadott végleges verzióra vö. 57/a. sz. irat. 103 Vö. 54. sz. irat 104 BITTNER 1925b. 143. 105 Vö. 58. sz. irat XLIV
