Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A magyar békeszerződés levéltári rendelkezéseinek előkészítése
meghallgatásra rendelték a korábbi bizottsági titkárt, a múzeumi felszámolás előkészítésére Bécsben maradt Gerevich Tibort és a levéltári területről Eckhart Ferencet.94 A meghallgatás légkörére a tájékozódás mellett a Tanácsköztársaság alatti hivatalviselés igazolásának szándéka nyomta rá a bélyeget. Ez utóbbi törekvés Eckhart előadásában különösen annak ismeretében érthető, hogy Szekfű ellen egyidejűleg folyt az egyetemi vizsgálat budapesti bölcsészkari egyetemi tanári kinevezése miatt.95 A levéltári felszámolást illetően a szakmai testület csak most szerzett tudomást Károlyi Árpádnak a volt közös levéltárak megosztását és jövőjét tárgyaló júliusi emlékiratáról, annak két sarktételéről, és a Bécsben maradó levéltári anyag kutatását biztosító Nemzetközi Levéltári Intézet tervéről.96 Károlyi logikusan felépített, messze tekintő koncepcióját elragadtatással fogadó bizottság előtt Eckhart azonban még nem foglakozott az osztrák békeszerződés aláírása utáni kilátásokkal, amelyek erősen rontották az elképzelés megvalósításának esélyeit. Erről csak magánlevélben fejtette ki nyers, kendőzetlen véleményét barátjának, a bizottsági titkári feladatokat ellátó Holub Józsefnek: „Itt mindnyájan jól vagyunk egészségileg, de kevésbé - levéltárilag. Az osztrákok velünk nem tárgyalnak - ez ugyan a mi felfogásunk is - a magyar béke megkötéséig, mert az osztrák béke, mindkettőnk szerint, bennünket nem kötelezhet. De az ő állásfoglalásuknak ez irányban, mint ők mondják más is az oka: Amint az osztrák béke az osztrák vagyont nekik ítélte meg s kinullázta Cseh-, Lengyel- stb. országot, úgy biztosra veszik, hogy a magyar békében az Ausztriában lévő közös vagyon az osztrákokénak lesz kimondva. Ez esetben minket szimpliciter kihajítanak. Ok mindenesetre erre fognak törekedni s nekik szabad mozgásuk lesz, nekünk meg egy bezárt delegationk.”97 * A borús előjelek ellenére a magyar békeelőkészítés kezdeti fázisában 1919 őszén Károlyi Árpád szakmai igaza biztos tudatában még lehetőséget látott a közös levéltárak kizárólagos osztrák tulajdonba vételének elkerülésére. Az ausztrifikálás jogosságát a vitatott 208. cikkelyre építő osztrák felfogás kiigazítására javasolta, hogy a magyar békeszerződésbe vegyék fel az összes utódállam tulajdonjogának elismerését a közös levéltárakban. A kondomínium gyakorlására pedig változatlanul kitartott a Nemzetközi Levéltári Intézet létrehozása mellett. Az utódállamok bécsi levéltári megbízottjainak tevékenységét koordináló államközi levéltári konferencia tanácskozásai az osztrák békeszerződés levéltári rendelkezéseinek értelmezéséről és végrehajtásáról, amelyen két segítőtársa, Szekfű Gyula és Stokka Tankréd megfigyelőként vett részt, hamarosan meggyőzték, hogy elképzelésének nem lesz meg az érdekeltek részéről remélt nemzetközi támogatottsága. Ezen a fórumon az utódállamok képviselői sokszor hangoztatták ugyan társtulajdonosi jogaikat, de nem közös tulajdonlás megvalósítását, hanem sokkal inkább a minél szélesebb körű iratkiszolgáltatás lehetőségét keresték.95 Károlyit különösen aggasztotta, hogy a lengyel és cseh levéltári megbízott nem fogadta el az osztrák békeszerződésből szerinte helyesen levezetett proveniencia-értelmezést. A lengyel és cseh elutasításban joggal feltételezte a központi birodalmi hatóságok levéltárai területi elvű felosztásának szándékát. A cseh levéltári politika különben is nagy csalódás volt számára, mert Párizsban nem lépett fel a közös levéltárak kondomíniummá alakításáért, hanem meg94 Vö. 44. sz. irat 95 DÉNES 1976. 146. Vö. 46. sz. irat 97 Eckhart Ferenc Holub Józsefnek. Bécs, 1919. szeptember 23. OSzK Föl. Hung. 1829. föl. 174. 9K Vö. 48. sz. irat XLIII
