Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A magyar békeszerződés levéltári rendelkezéseinek előkészítése
gedte az utódállamoknak. Magyarországnak ebben az időszakban inkább csak aktuálpo- litikai szempontból kényes iratokat adtak át, így pl. 1919 januárjában Pápay István és Daruváry Géza kabinetirodai titkárok hagyatékát, a Fejérváry-kormány idején hivatalban maradt tisztviselők részére folyósított kegydíjak külön kezelt aktáit. A proveniencia elv sérelmére elkövetett iratkiszolgáltatásként csak annak a kb. 50 db ügyiratnak az átadását tekinthetjük, amelyet a kabinetiroda 1910-1917 közötti regisztratúrájából emeltek ki.66 Az adminisztratív célú iratátadás körüli visszásságok kiküszöbölésére 1919 áprilisában Oswald Redlich levéltári kormánymegbízotti hatáskörét kiterjesztették a korábbi közös hivatalok regisztratúráira. Redlich egy olyan új iratkölcsönzési rendszert vezetett be, amely biztosította az utódállamok számára szükséges információt, s egyúttal lehetőség szerint óvta az egykori közös hivatalok regisztratúráinak egységét.67 A levéltárak jövőbeli jogállásával kapcsolatban a békeelőkészítés időszakában az osztrákok kerültek minden, a jövőt illető kötelezettségvállalást, mivel a levéltári anyag jogi helyzetében teendő engedményeket végső soron eszköznek tekintették az egykori közös levéltárak törzsanyagának Bécsben tartására és sértetlenségének megőrzésére. A maximális cél nyilvánvalóan az egykori közös levéltárak kizárólagos osztrák tulajdonná alakítása volt, az utódállamoknak a proveniencia elvét sértő iratkövetelései ellensúlyozására azonban egyidejűleg számoltak a levéltárak internacionalizálásával. A Monarchia kulturális örökségének felszámolási munkálatai magyar részről a Tanácsköztársaság időszakában is folytatódtak, noha a bécsi magyar levéltárosok a proletárállam létrejöttét meglehetős tartózkodással fogadták. Ebben szerepet játszott többek között egyfajta szakmai aggodalom, ill. az attól való félelem, hogy a nemzetköziség szellemével áthatott proletariátus hatalomra kerülésével Magyarországon olyan kultúrpolitikai irányzat fog majd érvényesülni, amely elhanyagolja a nemzeti szempontból lényeges problémákat, többek között a levéltári likvidáció kérdését. Bizonyára az előző kormány által a felszámolás szakmai irányítására Bécsbe küldött Fraknói Vilmos is számolt ilyen érdektelenséggel, amikor március végén a Habsburg-ház muzeális gyűjteményeinek osztrák államosításáról szóló törvény kapcsán a Tanácsköztársaság társadalmi programjára, a proletárság szellemi felemelését szolgáló múzeumok gazdagítása érdekében sürgette a magyar jogigények érvényesítését.68 A tanácskormány hamarosan egyértelműen intézkedett a likvidációs munkák folytatásáról. Április 2-án megerősítette Fraknói Vilmosnak a bécsi volt közös gyűjtemények felosztásának előkészítésére az előző kormánytól nyert megbízatását, és rendelkezésére bocsátotta a bécsi működéséhez szükséges pénzügyi fedezetet.69 Egyidejűleg a közoktatási tárcától a közös és udvari gyűjtemények felszámolásáról folyó tárgyalások idejére a Külügyi Népbiztosság vette át a Bécsbe delegált Fraknói és Gerevich irányítását és felügyeletét, de nyitva hagyta a közoktatási tárcának az újabb szakértők kiküldésének lehetőségét.70 Az állásában megerősített Fraknói első intézkedései közé tartozott, hogy Szekfű Gyula tollából származó előterjesztésében felhívta a Külügyi Népbiztosság figyelmét a levéltári felszámolás fontosságára és a személyi folyamatosság szükségességére. Fraknói az új politikai viszonyok között is válto66 ÖStA HHStA, A AB 1919-18. 67 ÖStA HHStA, AAB 1919-119. 68 Vö. 36. sz. irat 69 Usd GERELYES 1967. 118. 70 A Külügyi Népbiztosság átirata a Közoktatásügyi Népbiztosságnak, 1919. április 9. MOL K 70 A/8-1919- VI-30326 (30978/1919) XXXVI
