Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A magyar békeszerződés levéltári rendelkezéseinek előkészítése
zatlanul Károlyi Árpád személyét találta alkalmasnak arra, hogy főmegbízottként irányítsa a levéltári felszámolás előkészítését és hivatalosan érintkezzen az osztrák levéltári hatóságokkal, valamint az utódállamok levéltári megbízottaival. Ezért a munkáért Károlyi Árpád mint nyugdíjas hivatalnok egyébként sem tartott igényt külön tiszteletdíjra. A sikeres levéltári felszámolás másik fontos személyi feltételét pedig abban jelölte meg, hogy Stokka Tankréd és Szekfű Gyula mellé a pénzügyi levéltárba beosztott Eckhart Ferencet is vegyék át külügyi szolgálatba és mindhárman változatlanul folytassák a megkezdett leltározási munkálatokat és a magyar provenienciájú állagok összeírását. Külön kiemelte, hogy a bécsi levéltárakban szolgáló hét levéltárnok közül ők hárman tették le a hivatali esküt a Népköztársaságra és a Tanácsköztársaságra egyaránt. Lojalitásukat és nélkülözhetetlen bécsi jelenlétüket azzal emelte ki, hogy a volt közös külügyminisztérium politikai levéltárában Szekfü és Eckhart rendszeresen végeznek kutatásokat a Tanácsköztársaság bécsi megbízottja. Bolgár Elek tájékoztatására.71 72 73 Az új hatalomhoz való teljes igazodás ellenére Budapesten hamarosan megkérdőjelezték Fraknói személyét és a bécsi volt közös és udvari gyűjtemények felszámoló bizottságában viselt tisztségét. Április közepén erre a feladatra Pogány Kálmán művészettörténész elnökletével a Művészeti és Múzeumi Direktórium keretében teljesen új személyi összetételű bizottság alakult, amely elsősorban generációváltásnak fogta fel a forradalmi átalakulással járó elitcsere személyi következményeit. Fraknóit azonnal felmentették a közös és udvari gyűjtemények felszámolására kapott minden megbízatása alól és visszahívták Bécsből. " A két tapasztalt bécsi levéltáros, Károlyi Árpád és Stokka Tankréd neve sem került szóba a levéltári felszámolás kapcsán, hanem a jövőben csak a másik két fiatal szakember, Szekfű Gyula és Eckhart Ferenc közreműködését vették számításba. A személyi döntéseken kívül a főként művészettörténészekből álló új bizottságot elsősorban a közös és udvari gyűjtemények műtárgyai foglalkoztatták. Forradalmi lendülettel arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a közös gyűjteményeket a kvóta arányában, az udvari intézmények anyagát pedig a paritás alapján keli felosztani. A műtárgyak magyar eredetének vagy magyar vonatkozásának tisztázását ezért feleslegesnek ítélték. A Fraknóival együtt hazarendelt Gerevichet ezért csak május 10-ig engedték vissza Bécsbe, hogy a bizottság igényeinek alátámasztására jogi és történeti indoklást készítsen.7 ' A bizottság azonban testületileg többé nem foglalkozott a felszámolás kérdésével, mert tagjainak energiáját a magánkézben lévő hazai műtárgyak és magángyűjtemények szocializálása kötötte le. Az alakuló ülés után Bécsbe visszatérő Gerevich Tibor is azt a benyomását osztotta meg Szekfü Gyulával, hogy az új grémium a világforradalmi perspektíva lázában valójában nem tulajdonít különösebb jelentőséget a Monarchia kulturális öröksége nemzeti szempontú felosztásának. „A Tanácsköztársaság kinevezvén új bécsi likvidáló bizottságot (Pogány alatt), ennek első ülésén Gerevichnek azt mondták a tagok, hogy a bécsi tudományos likvidálás úgyse fontos dolog, mivel nem sokára Ausztria és a többi országok is tanácsköztársasággá lesznek, s akkor egészen mindegy, hol és kinek a birtokában van a műkincs és a tudományos anyag.”74 A Pogány Kálmán vezette bizottság személyzeti döntéseit végül a Külügyi Népbiztosság sem foganatosította. Amikor a Közoktatásügyi Népbiztosság május végén visszahívta Gerevichet, a Bécsi Magyar Felszámoló Flivatal 71 Vö. 37. sz. irat 72 MOL K 46 II/6a. tétel 262. föl. 73 Vö. 38. sz. irat 74 Vö. 45. sz. irat XXXVII
