Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
II. A magyar jogok érvényesítésének kísérlete a magyar békeszerződés után - 4. Római konferencia
MOL K 269 529. tétel (111.624/1922/X1V) - Egykorú, géppel írt másolat 105. Bécs, 1922. június 16. Károlyi Árpád észrevételei a római levéltári egyezmény bevezetéséről Telefonsürgöny Procopius külügyminiszteri tanácsos úrhoz (mely azonban megrövidítve és csak futár útján küldetett el a bécsi M. Kir. Követség által). A folyó évi áprilisi római levéltári egyezmény ma vett szövegére - csak röviden, mert azt néhány órával ezelőtt vettem, s észrevételeimnek már holnap Pesten kell lenniök - néhány észrevételem s egy súlyos kifogásom van. 1. A 2-ik cikkben (a küldött másolat 5-ik oldalán) a „l’inspection” szót más szóval kellene helyettesíteni. A „l’inspection” itt a szövegben helyesen „betekintést” jelent; de mert a szó francia (latin) nyelv két- vagy többértelmü szavai közé tartozik: az egyik-másik utódállam könnyen valami „felügyeleti” vagy „ellenőrzési” jogot deriválhatna belőle. 2. Uo. a „libre accés aux archives” nem kívánatos engedmény. De mert a bécsi állami levéltár a szabad hozzájutás e jogát a cseh és oláh közegeknek már tényleg megadta: a mi római meghatalmazottaink sem zárkózhattak el előle; annál kevésbé, mert az a szabad hozzájutás a mi levéltáraink anyagához csak magyar, felesküdt hivatalnokok kíséretében adatik meg. 3. E második cikk utolsó bekezdésében helyesebb volt volna a „les anciennes administrations” helyett pl. azt a kifejezést használni: „les susdites administrations” és mellé zárjelben utalni a St. Germain-i és trianoni békék 93., illetve 77. §-aira. Nem szőr- szálhasogatás e kifogás, hanem onnan ered, hogy az adminisztrációra tartozó ügyiratok fogalmát a csehek a középkorig fel szeretnék vinni és így az egész más értelemben alkalmazott „anciennes” szó paripát ad alájuk. 4. Nagy kifogásom az egyezmény ötödik cikke ellen irányul. Ez a cikk teljesen feladja, azaz jobban mondva ignorálja Magyarországnak Ausztriáéval egyenlő társjogát, kondomíniumát az udvari és dinasztikus gyűjteményekhez. Semmivel sem ad több jogot országunknak, mint (Ausztriát kivéve) a többi utódállamoknak. E cikk szerint azzal, amit a „szellemi tulajdon” címén kapunk e gyűjteményből, épp úgy meg kell elégednünk, mint a többi utódállamoknak. S ha a címen Ausztria kiadta e hatalmas gyűjtemények tartalmának legfeljebb 5 percentjét, a többi 95 %-át megtarthatná magának. Ennek a felfogásnak azonban ellene mond a magyar delegációnak illő tempore az entente által adott „Réponse”, mely az udvari és dinasztikus javakat Ausztria és Magyarország közötti közös osztatlan vagyonnak jelenti ki. Tehát Magyarországnak társjoga van mindahhoz az óriási anyagi és szellemi értékű kincshez, melyet a gyűjtemények még akkor is tartalmazni fognak, mikor már belőlük az egyes államok és így Ausztria és Magyarország is a „szellemi tulajdon” címén a maguk részét kivették. Tekintettel az ötödik cikkre, nem tartom az egyezményt ratifikálandónak. 248
