Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
II. A magyar jogok érvényesítésének kísérlete a magyar békeszerződés után - 4. Római konferencia
Ugyanezen pont második mondatára vonatkozólag kifejeztük jó szándékunkat, hogy hajlandók vagyunk barátságos tárgyalásokba bocsátkozni. Az utolsó tárgyalás alkalmával kijelentettük a csehszlovák delegátus kérésére, hogy amennyiben a Békeszerződés 77. cikkének 2. bekezdése alá eső iratok valamely könyvtárban volnának, úgy a megállapított rendelkezések azokra nézve is mérvadók. Hozzáfűztük azonban azt is, hogy az egyezményt egy egésznek - totum - tekintjük és ha bármely rendelkezésére nézve nem jönne létre egyértelmű és végleges megállapodás, úgy a magyar kormány fenntartja magának a jogot az egész egyezményt újból tárgyalni. Az egyezménytervezet eredeti szövegén tett és végleg elfogadott módosításokat az A) alatti mellékleten319 piros tintával jelzett részek mutatják. Van szerencsénk még tisztelettel jelenteni, hogy az egyezménynek a módosításokkal megállapított szövegét az olasz, román, a szerb-horvát-szlovén és az osztrák delegáció fenntartás nélkül elfogadta, a csehszlovák kormány képviselője azonban fenntartotta a nyilatkozás jogát a 2. cikk 3. bekezdésére és a 3. cikk 2. pontjában foglalt szövegezésre nézve. A lengyel delegáció az egyezményt szintén elfogadta, csupán Ausztriával szemben tette a 24. ülés jegyzőkönyvében foglalt nyilatkozatot. Ezek után az egyezménynek végleges szövegét az A) alatti mellékletben bemutatva, van szerencsénk tisztelettel jelenteni, hogy mivel minden lényeges módosításunkat elfogadták és az egyes államok egyáltalában nem mutattak hajlandóságot arra, hogy velünk a levéltári és az irattári anyag egyes részeire nézve külön tárgyalásokba bocsátkozzanak, az egyezmény aláírására gróf Nemes Albert rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter urat fogjuk felkérni. Az egyezmény aláírására április 6-ika tűzetett ki határnapul. Az aláírás római követünknek a m. kir. külügyminiszter úr f. é. május 12-én 60.780/11.a. 1922. sz. a. kelt és az Igazságügyminisztériumban 25.089/1922.1.M.VII. sz. a. iktatott átiratával másolatban közölt jelentése szerint folyó é. április 7-én megtörtént. Végül még tisztelettel rámutatunk arra, hogy amennyiben a m. kir. kormány ezt az egyezményt a jelen módosított alakjában sem tartaná megfelelőnek, s remény volna rá, hogy idővel sikerül jobb egyezményt kötni, a ratifikálást mindenekelőtt ki lehetne tolni mindaddig, míg az egyezményt az összes államok (Olaszország, Lengyelország, Ausztria, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és a Csehszlovák Köztársaság) ratifikálták, meg lehetne továbbá tagadni a ratifikálást, ha Csehszlovákia összes fenntartásait el nem ejtette, ha bármely állam esetleg valamely fenntartással ratifikál, végül azért, mert amint utólag kitűnt, a hitbizományok tárgyában tervezett egyezmény nem kollektive, hanem csupán mint az egyes államok és Olaszország közötti kétoldalú egyezmény jött létre, amiről csak utóbb értesült a magyar kormány. Bpest, 1922. május 18. Berczelly Jenő s. k. h. államtitkár, Dr. Lupkovics György s. k. az Igazságügyminisztériumban alkalmazott budapesti kir. törvényszéki bíró 339 339 Hiányzik. 247
