Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
Okmánytár - I. A magyar békeszerződés előkészítése - 1. Az osztrák békeszerződés előtt
26. Bécs, 1919. február 9. Károlyi Árpád levele Csánki Dezső országos levéltári főigazgatónak a bécsi közös levéltárakkal kapcsolatos magyar álláspont kialakítása ügyében Kedves Dezső! Bécs, 1919. febr. 9. E hó 4-dikén kelt leveledre,78 s annak mellékletére79 Dr. Stokka és Dr. Szekfű kollégákkal való egyetértésben a következőket válaszolom. Tudomással bírunk arról, hogy a Monarchia területén alakult új államok kormányai jogigényeiket az eddigi cs. és kir. közös levéltárakra, s így a Házi, Udvari és Állami Levéltárra is, a német-osztrák kormánynál bejelentették; érdekeik szemmeltartására megbízottaikat kiküldötték, s a levéltárak összes anyagát közös tulajdonnak tekintik, melynek további sorsát az új államok közös megegyezése lesz hivatva eldönteni. Kivételt szerintük csak azok a levéltári állagok képeznek, amelyekre az iratok hivatali eredete, provenienciája szerint az egyes államok kizárólagos jogot formálhatnak. Ami az ezen kategóriabeli anyagot illeti, az körülbelül 4000 csomag aktából, de az oklevelek tízezreiből áll. Az oklevéltömeg legnagyobb része a német-osztrák államot illeti meg, míg a 4000 csomó aktaanyag megoszlik az egyes államok között, s melyekre e szerint aránylag igen kevés fogna jutni az udvari levéltár óriási aktaállományából. A magyar állam, ez elv szerint a maga egészében csak az 1848—49-diki forradalmi kormány levéltárát az ú[gy]nev[ezett] Kossuth-levéltárat kapná meg és az 1849— 1861 közt fönnállón, „k. k. Generalgouvernement für Ungarn” irattárát, mint kétségtelenül magyar provenienciájú aktatömegeket. A fölötte nagybecsű „Hungarica” osztály a maga magyar országgyűlési iratokat tartalmazó alosztályával (Comitialia Hungarica) összeállításában és provenienciája szerint csak részben lévén magyarországi, ezért is, meg azért is, mert az iratok a Felföldre, Horvátországra és Erdélyre is vonatkoznak, ki van annak a veszélynek téve, hogy igényét rá a cseh és délszláv állam (esetleg Románia is!) bejelentik. Hasonló megítélés alá esik a magyar oklevelek alosztálya, mert darabjainak csak kisebb része magyar provenienciájú, s még az olyan nagybecsű unikum is, mint Imre király 1202-diki aranybullás adománylevele magánjogi úton, a volt dinasztia jogos tulajdonából került a Házi, Udvari Levéltárba. Az Állami Kancellária, az Államtanács s a Miniszteri Konferencia ügyiratai s archívumai, amelyekről leveled melléklete specialiter megemlékszik, ab ovo olyanokul tekintetnek az új államok által, mint amelyek közös tulajdont képeznek, természetüknél fogva hát egyik államnak sem adhatók ki. Arra való tekintettel, hogy a legutóbb nevezett három levéltári állag vagy osztály még akkor sem volna megosztható, ha belőlük darabonként választatnának is ki az egyes államokat illető iratok, miután még mindig igen nagy mennyisége maradna hátra az olyan aktáknak, amelyekben - egy ugyanazon ügyiratban - Magyarország és Ausztria egyik-másik tartománya dolgairól történik intézkedés vagy előterjesztés; továbbá arra 78 Vö. 24. sz. irat Vö. 23. sz. irat 45
