Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

Múzeum-Egylet megszervezésében. Az Októberi Diploma kiadását követően, amikor Mikó Imre lett a visszaállított főkormányszék vezetője, lajstromozói állást vállalt mellette, majd 1867 elején elfoglalta a főkormány- széki levéltár igazgatói posztját. Erdélyi tárgyú történeti tudományos munkássága elismeréséül 1870-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Erősen függetlenségi érzelmű, Kossuth-hívő személyiség volt, politikai „érzülete" miatt a fővárosban egyfajta számkivetettnek érezte magát. A jelek szerint Jakabnak eszébe juthatott, hogy tulajdonképpen ő lett volna méltó az országos levéltámokságra. Pár évvel az események után leírt soraiból kitűnik, hogy nehezen viselte el az ifjú, nála 21 évvel fiatalabb, levéltári szakmai tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkező, akadémiai levelező tagsága ellenére történészként is még csak első tanulmányait publikált Pauler kinevezését, és azt, hogy alárendeltje lett „egy annyi éves ifjú embernek, a hány éves író én vagyok".10 Ezt megelőzően is, 1874. november 2-án megtartott akadémiai székfoglalójában (fél hónappal Pauler kinevezése után) alig burkoltan fejezte ki ellenvéleményét főnökével, az új országos levéltámokkal kapcsolatban, amikor kimondta, hogy „az államlevéltárak megalapításának nagy felelősséggel járó fontossága s minden országban tapasztalt és országos tekintélyű férfiakra bízása ténye felett a magyar országos levéltárnoki kinevezés bevégzett ténye után a közönségnek elmélkedni és ítélni igen, de nekem hivatali helyzetemnél fogva észrevételeket tennem nem lehet; csak Pymne-nek, az angol államlevéltár megalapítása nehézségeire utaló ama megjegyzését idézem, hogy, a ki a magyar államlevéltárt megalkotni hivatva van, annak száz karral kell bírni, mint Briareus, száz szemmel mint Argus és száz élet-évvel mint Nestor".11

A későbbi vélemények sorában találunk olyanokat, amelyek Jakab Eleknek a levéltárszervezéssel és Paulerrel kapcsolatos álláspontjában (egyik 1875. évi vetületére alább még kitérünk) intrikálást, a föléje emelt, kívülről jött vezető elgáncsolására törekvést látnak csupán.12 Ezzel szemben áll az a másik vélekedés, amely ugyan a személyes sérelmet sem zárja ki, de a hangsúlyt másra helyezi. Eszerint Jakab álláspontjában „mindenekelőtt ügyszeretetei és [...] a kiválasztott fejlesztési iránynak a dezig- nált vezető által választottnál legtöbb vonatkozásban szakszerűbb és módszeresebb, ugyanakkor koncepciózusabb és korszerűbb meghatáro10 E szöveg szerepel Jakab Kossuth Lajoshoz 1879. szeptember 19-én írt levelében. Idézi: Szabad, A levéltáros, 554.

11 Jakab, A levéltárakról, 178.

12 Ilyen véleményt hangoztatott Miskolczy, Országos Levéltár, 24.

97