Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

III. Az Archivum Regni története (1756-1874)

riális bíráskodás, bár a Királyi Kúria, amely a korábbi királyi személyes jelenlét bíróságából és a nádor ítélőszékéből jött létre, továbbra is létezett. A személyes jelenlét bíróságának szerepét a személynök elnöklete alatti Királyi Tábla, a nádor ítélőszékéét pedig a nádor (helytartó) elnöklete alatti, tisztán fellebbviteli fórumként szolgáló Hétszemélyes Tábla vette át. E két tábla együttesen képezte a Királyi Kúriát, az ország legmagasabb fokú bíróságát, amely azonban egészen 1724-ig csak alkalomszerűen működött, és csak az 1722/23. évi törvényekben lefektetett bírósági reform következtében vált állandó felsőbírósággá. Külön főbíróság volt a tárnoki városok és külön a személynöki városok számára (Tárnoki Szék, Személynöki Szék). II. József radikálisan átalakította a bírósági rendszert, az általa létrehozott felsőbíróságok azonban nem élték túl az uralkodót. 1790-től visszaállt a korábbi, rendi alapú szervezet, és egyetlen jelentősebb módosítással (1841-ben a Kúria harmadik tagjaként megszervezték a Váltófeltörvényszéket) 1848/49-ig fenn is maradt. A Kúriai Levéltár mindegyik tábla lezárt periratait őrizte, zsúfoltsága viszont megakadályozta az 1807:XV. te. arra vonatkozó rendelkezésének végrehajtását, hogy a nádori és a személynöki ítélőmesterek levéltárait is itt kell elhelyezni. A Tárnoki Szék és a Személynöki Szék is külön őrizte iratait.24

A korszakban tovább gyarapodtak és rendezettebbé váltak az egyházi és a családi levéltárak. A jogbiztonság érdekében több rendelkezés igyekezett biztosítani a hiteleshelyi levéltárak rendbetételét és rendben- tartását. II. József 1789 elején kiadott rendelete a hiteleshelyi tevékenység megszüntetéséről és feladataik közjegyzőkre bízásáról csak ideig-óráig érvényesült, és a király halála után visszaállt a régi rend. Ugyanez lett a sorsa a kalapos király egy másik rendelkezésének, amely az igazságügy átszervezésével kapcsolatban a hiteleshelyi, a megyei és a városi levéltárak összegyűjtését célozta egy, a telekkönyvi feladatokat ellátó új hivatal, a budai Provinciális Tábla (Landtafel, Tabula Provincialis) mellett szervezendő központi levéltárba. Végül a városi levéltárakat figyelmen kívül hagyták, a megyei levéltárak esetében pedig csak a bírósági iratokra írták elő a beszolgáltatási kötelezettséget, így utóbbiakból és a hiteleshelyi levéltárak anyagából egy országos jogi levéltár megteremtésére tettek lépéseket. A beszolgáltatandó iratokról először lajstromokat kellett készíteni, s másolatukat a Kúriához, illetve annak megszervezése után a Provinciális Táblához beküldeni. Valamennyi hiteleshelyi és 21 megyei levéltár végrehajtotta a lajstromozásra vonatkozó rendelkezést, sőt, az új levéltár a lajstromkönyvekkel 1789 novemberében be is költözött a várbeli volt

:4 Varga-Veres, Bírósági, 7-11., 25-29., 193-246.

70