Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

III. Az Archivum Regni története (1756-1874)

ferences templom sebtében levéltárrá átalakított épületébe. II. József halálával azonban a Provinciális Táblát és a levéltárat is megszüntették, és a levéltár anyaga a Kúria Levéltárába került. A korábbi rendelkezést (1764:XI. te.) megújítva az 1807:XIV. te. kötelezte a káptalanokat és a kon- venteket hiteleshelyi levéltáraik gyorsabb lajstromozására. A végrehajtás kikényszerítésére a törvény 500 forint büntetéssel fenyegette a munkát elhanyagolókat.25

Míg a hiteleshelyi levéltárak esetében a jogbiztonság érdekében avatkozott be — mint láttuk, régebben is — az állam, addig a törvényhatósági (megyei, városi) levéltárak rendbentartását a közigazgatás szakszerűsége és nem utolsósorban a központi szervek fokozódó ellenőrzési igénye miatt szorgalmazta. 1769 februárjában a Helytartótanács felszólította a törvényhatóságokat levéltáraik rendezésére és lajstromozására. Komoly problémák jelentkeztek a megkezdett munkák során, főleg azért, mert a legtöbb helyen megfelelő szakismerettel nem rendelkező személyeket alkalmaztak. II. József a bajok orvoslására 1785-ben elrendelte, hogy a rendezést, a lajstromozást és a mutatózást csak esküt tett tisztviselőkre lehet bízni, ezt követően kezdtek a megyék külön lajstromozót foglalkoztatni. A XVIII. század végétől, amikor az ország berendezkedését felforgató, németesítő uralkodó halála után magasra csapott a nemzeti érzés lángja, a megyei szabadságjogok bizonyítékait őrző levéltárak ázsiója is megnőtt a nemesség szemében, ezért egyre több gondot fordítottak a levéltári anyag megőrzésére és feldolgozására. Nagymértékben ennek köszönhető, hogy legkésőbb 1820-ig valamennyi megyében megszervezték a külön levéltámoki állást.26

Erdély Habsburg-korszakában — mint már említettük — fennmaradt a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára. 1729-ben visszakerült az egyház felügyelete alá, de világi alkalmazottai megmaradtak. A levéltár a hiteleshelyi tevékenység során keletkezett és a magánszemélyek által őrzésre átadott iratokon kívül rendszeresen az erdélyi országgyűlés törvénycikkeivel gyarapodott. Részben idekerültek az 1818-1820. évi erdélyi úrbéri összeírás másodpéldányai is. A XVIII. század folyamán a mostoha kezelés miatt sok iratanyag ment veszendőbe. 1769 után a kincstári jogok szempontjából fontos iratokat vittek el az 1767-ben létrehozott külön Fiskális Levéltárba, amelyet a Magyar Kamarai Levéltár mintájára szerveztek meg. Ebben helyezték el a hiteleshelyi országos levéltárakból,

25 Szabó, Levéltárvédelem, 154-157.; Paulinyi, M. kir. belügyminisztérium, 39-40.; Varga- Veres, Bírósági, 31-32.

“ Degré, Vármegyei levéltárak, 101-107.; a részletekre: Föglein, Megyei levéltárak.

71