Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

III. Az Archivum Regni története (1756-1874)

1822-ben úgy tűnhetett, hogy a személyi állomány kiegészítésével tartósan legalább két fő teljesít újra szolgálatot a levéltárban. Ebben az évben ugyanis József nádor az írnoki állásra kinevezte Hegedűs Jánost, a nemesi felkelés volt tisztjét. A sors azonban rövid időn belül kegyetlenül közbeszólt. 1823. november 27-én Sághy József allevéltámok, pár héttel később, 1824. január 6-án Hegedűs János írnok is meghalt. Utóbbi betegsége miatt már az allevéltámok halálakor sem dolgozhatott, így a levéltár 1823. november végétől teljesen személyzet nélkül maradt, és lényegében be kellett zárni. Ez a lehetetlen helyzet több mint másfél évig tartott, eközben átmeneti megoldásként a nádori hivatal őrizte a levéltár kulcsait. Bár levéltári munka nem folyt, az élet nem állhatott meg, mert pl. a Cassa Regni vagy a nádori hivatal igen gyakran kölcsönzött ki levéltári iratokat ügyei intézéséhez. Ezért József nádor hivatalának egyik kiadójára (ennek távollétében egyik írnokára) bízta az intézkedést az ilyen halaszthatatlan esetekben. A személyzet hiánya nem akadályozta meg az iratgyarapodást sem. A nádori hivatal tisztviselői 1824 áprilisában és 1825 áprilisában vették át és helyezték el Ürményi József országbíró 1806-1825 közötti iratanyagát az Országbírói Levéltár Ladula BJ. jelzete alatt.

1825 augusztusában a levéltár végre szakavatott gazdát kapott. A nádor ekkor nevezte ki allevéltámokká az 1821-ben elhunyt Kovachich Márton György 27 éves fiát, Kovachich József Miklóst, a Nemzeti Múzeum segédőrét. Az ifjabb Kovachich — fiatal kora ellenére — ekkor már tekintélyes tudományos múltat tudhatott magáénak. 1798-ban született, az apja által szerzett magyar nemessége révén viselte a „senkviczi" előnevet. Fentebb említettük, hogy tizenkét éves kora óta részt vett apja levéltári feltáró útjain. Ennek eredményeként már 1815-től sorra jelentek meg önálló művei.171816-tól dolgozott segédőrként a Nemzeti Múzeumban. Levéltári szolgálata igen hosszú és változatos időszakot fogott át: a reformkort, az 1848-1849. évi forradalmat és szabadságharcot, az osztrák abszolutizmust, a provizóriumot és a kiegyezést. Kovachich 1832-ben lépett elő országos levéltámokká, és egészen 1870-ig a levéltár élén állt. Összesen 38, ha allevéltámokságát is beszámítjuk, 45 éven keresztül volt az Archivum Regni vezetője. Sem előtte, sem utána (az 1874 utáni Orszá17 Monumenta veteris legislationis Hungaricae 1., 2. és 3. kötet (Kolozsvár, illetve Zágráb,

1815) , Lectiones variantes decretorum comitialium (Pest, 18161, Provocatio ad optimos (Pest,

1816) , Epicrisis documentorum diplomaticorum (Pest, 1817), Sylloge decretorum comitialium (Pest, 1817), Notitiae praeliminares ad syllogen (Pest, 1820), Astraea (Pest 1823, apjával közösen)

65