Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

III. Az Archivum Regni története (1756-1874)

pes vármegyéhez és az Eperjes városhoz intézett levelében szenvedélyesen érvelve kérte tíz eredeti országgyűlési dekrétum és más köziratok átadását a levéltár számára. Az Archivum Regni az ország szabadságának, az egész közjognak fegyvertára lehet; ha a birtokosnak dicsőség az értékes iratok őrzése, akkor az Archivum Regni felállítása az egész ország dicsősége, amely előtt a magánérdeknek háttérbe kell szorulnia — írta.16

Kovachich áldozatos munkája sajnos nem hozta meg a remélt gyakorlati eredményt a levéltár számára, mégis volt azonban egy hozadéka. Útjaira ugyanis magával vitte 1810-ben még csak tizenkét éves fiát, Kovachich József Miklóst, aki így megismerhette a levéltárakat, és megtanulhatta, elsajátíthatta a diplomatika, illetve a paleográfia tudományát. Néhány évvel később a fiatalember komoly szakmai tapasztalatok birtokában léphetett a levéltár szolgálatába.

Harmincévi vezetői működés után 1813. június 25-én elhunyt Rud- nyák András országos levéltámok. Mindig becsülettel végezte munkáját, akkor is, amikor a feltételek kedvezőtlenül alakultak, és akkor is, amikor rendkívüli helyzetek közepette kellett helytállni. Neki, ügyes taktikájának is köszönhető, hogy a rendi intézmény végül elkerülte a II. József által kimondott halálos ítélet végrehajtását. Rudnyák olyan levéltárat hagyott maga után, amelyet ugyan anyagának terjedelme alapján jelentéktelennek is lehetett minősíteni, de fennmaradása és fejlődése nemcsak a rendek, hanem a magyar levéltárügy szempontjából is fontos volt.

1813 után azonban nem a fejlődés, hanem a visszaesés, szinte az ellehetetlenülés korszaka köszöntött be a levéltár életében. Ez a működés személyi feltételeinek további romlásában nyilvánult meg elsősorban. A nádor egészen 1832-ig, tehát tizenkilenc éven át betöltetlenül hagyta az országos levéltámoki állást, és 1822-ig a már régóta üres ímoki posztra sem nevezett ki senkit. Ennek következtében Sághy József allevéltámok kilenc éven át egyedül látta el a levéltár összes teendőjét, ami azt jelentette, hogy érdemi feldolgozó munkát nemigen végzett. Energiái nagy részét felemésztette a levéltárba újonnan bekerült iratok fogadása és elhelyezése. Az iratátvételt ugyanis nem lehetett szüneteltetni. Ebben az időszakban vette át a levéltár Davidovich Pál táborszernagy iratait, az 1805- 1806. évi nemesi felkelési iratokat, és ezzel együtt az Insurrections Armee General Commando iratanyagát, a pénzverési és bányaügyek rendezésére 1791-ben kiküldött országgyűlési bizottság iratait és az 1794-1808 közötti nádori iratokat.

16 V. Windisch, Kovachich, 84., 94.

64