Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

III. Az Archivum Regni története (1756-1874)

tákat, amelyeket szerinte az Archivum Regnibe kell összegyűjteni. Listája a következőket tartalmazta: az országgyűlési naplók és iratok, a közjogi érdekű tárgyalások és követségek naplói és iratai, az országos hatóságok (instituta Regni) iratai, az acta normalia, az országgyűlési dekrétumokban említett iratok, a vallásügyi kérdéseket szabályozó iratok, a rendes bíróságok iratai, valamint a törvényhatóságoknál lévő privilégiumok, statútumok és céhiratok. Látható, hogy Kovachich jelentősen ki akarta bővíteni az Archivum Regni addigi illetékességi körét. Ebből a szempontból az országos bíróságok iratainak átvétele jelentette volna a legnagyobb változást. Ugyanakkor nem világos, hogy milyen szerveket értett az instituta Regni kifejezés alatt. Nem valószínű, hogy a kancellária, a helytartótanács és a kamara irataira gondolt, hiszen ezek nem országos, hanem királyi szervek voltak. Mai szemmel nézve nem tarthatjuk megvalósításra érdemesnek azt a javaslatot, amely szerint a megyei iratanyagokat (helyi privilégiumok és rendeletek, céhiratok) az országos levéltárba kellene bevonni. Kovachich Márton György 1802-ben mint állománygyarapító is beírta nevét az Archivum Regni történetébe: országgyűlési naplókból és iratokból álló gyűjteményét a nádor engedélyével a levéltárnak adta, mivel — mint írta — hét kötet már úgyis ott van, nála pedig nem lennének biztonságban az iratok.

Kovachich memorandumait az illetékesek elfektették, és úgy tűnt, javaslatai megvalósítására nincs esély. Néhány év múlva azonban az akkoriban rendkívül fontos kérdés, a haderő szervezésének mikéntje, különösen az 1715:VIII. te. által elrendelt, de végre nem hajtott bandérium-kiállítási kötelezettség ügye a politikai viták fókuszába került. Az országgyűlés végül az 1808:IV. te.-ben úgy határozott, hogy a megalapozott döntés komoly előzetes történeti vizsgálódást igényel. Ezért bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy törvények, köziratok és hiteles történeti művek alapján tegyen javaslatot a bandériumállítási kötelezettség megvalósítására. E bizottság bízta meg 1810-ben az akkor már 67 éves Kovachichot az ország levéltáraiban e tárgyban végzendő kutatással. Végül — József nádor intenciójára — nemcsak a bandériumokra vonatkozó adatfeltárást, hanem általában a köziratok és dekrétumok felderítését, valamint a Nemzeti Múzeum és az Archivum Regni anyagának gyarapítását is feladatul kapta. Az 1810-1816 közötti években öt alkalommal tett hosszabb feltáró és gyűjtő utat. A Felvidék, Horvátország, Erdély és Nyugat-Ma- gyarország számos városi, megyei, családi és egyházi levéltárában, könyvtárában fordult meg, és mintegy ezer olyan köziratot talált, amelyet érdemesnek tarott arra, hogy az Archivum Regnibe kerüljön. Pl. a Sze63