Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
tokról nem esett szó!), majd a tárgy és az iratfajta szerinti megfelelő szekrényekbe, rekeszekbe helyezni. A másik pont az allevéltámok segédletkészítési kötelezettségeit tartalmazta. Eszerint ekkor még csak az Archivum Regmbe tartozó iratokról kellett mutatót készítenie, továbbá az eredeti iratokat be kellett másolnia a protokollumokba és e kötetekhez mutatót állított össze. Amíg az allevéltámok egyedül, segítség nélkül dolgozott, igazán komoly feldolgozó munkára alig volt lehetősége. A segéderők beállításával lényegesen javult a helyzet, megkezdődhetett a rendszeres munka. Az utasításnak megfelelően mindenekelőtt kialakították a levéltár rendszerét. A beérkezett iratanyagot, aszerint, hogy melyikbe tartozott, az Archivum Regnibe és a Nádori Levéltárba, illetve az országbírói iratok közé osztották be. Az egész iratanyagon belül ladulának nevezett nagyobb egységeket alakítottak ki az iratok tárgykörét, keletkeztetőjét, vagy formai szempontot véve alapul. A rendszer alapján megállapítható, hogy — bár még nem ismerhették — a rendezésnél jobbára érvényesült a provenienda, a fondok sérthetetlenségének elve, az összetartozó iratokat nem bontották szét. A ladula nemcsak levéltári, hanem egyúttal raktári egységet is jelentett. A három levéltár közül az Archivum Regni laduláit az ábécé nagybetűivel jelölték (Ladula A., Ladula B. stb.). Már 1765 előtt felhasználtak valamennyi betűt A-tól Z-ig, ezért megkettőzve újrakezdték az ábécét (Ladula AA., Ladula BB. stb.). Sőt, a betűkettőzéssel is hamar az ábécé végére értek, ekkortól a betűket megháromszorozva alkalmazták (Ladula AAA. stb.). Pl. a Ladula C.-ben a békeszerződéseket (Pacis Tractatus), a Ladula N.-ben az 1741. évi országgyűlés iratait, a Ladula X.-ben a honosítási iratokat helyezték el, míg a morva-magyar határt megállapító bizottság iratait a Ladula MM.-be, az Acta Miscellaneát pedig a a Ladula EEE.-be és a Ladula KKK.-ba rakták. A laduldk oszlopokba rendezett folyamatos betűrendben egymás alatt következtek. Ha egy nagyobb egység nem fért el egy ladulában, akkor nem az alatta soron következő, hanem a jobbra mellette lévő ladulát használták fel (így került a példaként felhozott Acta Miscellanea második része a soron következő FFF. helyett az EEE. melletti KKK. jelzetű ladulába). 1765-ben a felhasznált utolsó jelzet a Ladula QQQ. volt, több megelőző jelzetet azonban üresen hagytak, nyilván az esetleges gyarapodásokra tekintettel. A Nádori Levéltár iratait hasonlóan rendezték, viszont a ladulákát arab számokat alkalmazva 1-gyel kezdődően sorszámozták (Ladula 1., Ladula 2. stb.). Nádorok szerint, nagyjából időben visszafelé haladva 45