Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)
A kutatóforgalom adatai 1949 és 1969 között: Év Kutatók száma Ebből külföldi kutató Beadott kérőlapok száma 1949 149 4 1091 1950 231 1 2316 1951 2452946 1952 303 2 3032 1953 3642804 1954 439 6 5265 1955 536 11 6335 1956 449 19 5152 1957 345 21 4867 1958 474 42 6383 1959 470 42 7131 1960 488 40 6432 1961 533 45 6425 1962 652 65 7463 1963 635 51 8639 1964 650 78 8680 1965 673 89 7909 1966 765 107 9319 1967 863 115 8925 1968 818 118 9270 1969 800 140 8491 Míg az 1950-es évek első felében évi átlagban 353 kutató kereste fel a levéltárat és 3783 kérőlapot adott be, addig az 1960-as évek második felében évi átlagban már 811 volt a kutatók és 9001 a beadott kérőlapok száma. A növekedés tehát mindkét esetben 2,3-szeres. (A kérőlapok számánál azt is figyelembe kell venni, hogy míg 1954 előtt egy kérőlapon több esetben több csomónyi anyagot is ki lehetett kérni, 1954-től egy kérőlapon csak egy alkalommal és csak bizonyos mennyiségű iratot lehetett igényelni.) A korszak utolsó éveiben stagnált a kutatóforgalom. A külföldiek kutatása elé a hidegháború éveiben komoly akadályokat gördítettek, a nyugatiak még 1956 után is alig-alig keresték fel az Országos Levéltárat. A rendelkezésünkre álló adatok szerint 1956-ban csak öt, 1957-ben pedig ennél is kevesebb, mindössze három idegen ország kutatói fordultak meg a levéltárban, összesen 19-en, illetve 21-en, akik kivétel nélkül szocialista országból érkeztek, a legtöbben (12-12-en) Csehszlovákiából. A forradalom után 1958 az első év, amikor nyugati állampolgár — két osztrák és egy belga — kutatott az Országos Levéltárban. Az 1960-as években 9-14 országból érkeztek kutatók, a legtöbben szinte mindig Csehszlovákiából (16-46 fő), Romániából (3-24 fő) és Jugoszláviából (1392
