Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)

utódjuknak a megye levéltárát (haláluk esetén örököseikre hárult ez a feladat). A gyakorlatban ez a rendelkezés korántsem érvényesült olyan mértékben, mint az ország iratai esetében a hasonló előírás 1613 után. Több megye továbbra is hiteleshelynél vagy valamelyik templom sekrestyéjében őriztette levéltárát. A megyei iratanyag (közgyűlési jegyzőkönyvek, kihirdetett iratok, periratok) fennmaradására akkortól teremtődött valódi esély, amikor a megyék székházat vásároltak vagy építtettek maguknak a XVII-XVIII. század fordulójától kezdődően. Ezt az 1723:LXXIII. te. kötelezővé is tette, éspedig a megyegyűlések, törvényszékek tartása és a rabok elhelyezése, valamint az iratok őrzése céljából. Ugyan a megfelelő székházak építése több megyében is egészen a XIX. század elejéig elhúzódott, a XVIII. század első felében már léteztek terjedelmesebb megyei levéltárak. Az iratanyag jelentős növekedését eredményezte az 1729:XXV. te., amely elrendelte a megyei törvényszék előtt lefolyt perek iratainak évenkénti levéltárba adását. A jegyző mind kevésbé volt képes ellátni a levéltárral kapcsolatos teendőket, így egyre nagyobb rendetlenség alakult ki a megyei levéltárakban. Levéltámoki állásokat azonban jobbára csak a XVIII. század második felében szerveztek. Ilyen körülmények között a helytartótanácsnak, Mária Terézia nevében 1752 áprilisában a főispánokhoz intézett, a megyei levéltárak rendezését előíró utasítása a legtöbb megyében végrehajtatlan maradt.17

Egyre gyarapodtak a családi levéltárak. Közülük a főúriak jórészét tulajdonosaik már a XVII. század folyamán rendeztették. A rendezést és a jó karban tartást elemi erővel kényszerítették ki a Neoacquistica Commissio XVII. század végén megkezdett működése nyomán elszaporodó birtokperek.18

És vajon miként alakult a külföldi államok levéltárügye ezekben a századokban? Európa török megszállást nem szenvedett részén is pusztítottak háborúk — pl. a harmincéves háború —, és komoly veszteségeket okoztak az érintett országok levéltáraiban. A magyarországinál mégis jóval kedvezőbb körülmények között fejlődhetett az országos levéltárügy ott, ahol „nemzeti" keretben maradt az uralkodói főhatalom. Mindenütt a király, a fejedelem volt ugyanis a döntő tényező az állam iratainak levéltározásában, a fejlődés irányát pedig a központi királyi államlevéltár kialakulási folyamata jelentette. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a XIX. századig sehol sem jött létre még a polgári kori modem elvek alapján szervezett központi állami levéltár. Néhány ország példáját említjük

17 Degré, Vármegyei levéltárak, 98-101.

18 Fekete Nagy, A levéltárak, 32.

35