Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)
meg a következőkben. Spanyolországban az egyesítés után királyi rendelet alapján már 1509-től megkezdődött a volt külön királyságok levéltárainak központosítása, a koronára vonatkozó iratok összegyűjtése és lemásolása. Az eredeti iratokat Valladolidban, a másolatokat Granadában őrizték. A valladolidi levéltárat rövidesen a simancasi várba szállították át, ahol a levéltárrá átalakított épületben gyorsan gyarapodott az iratanyag (1560-ban már tizenkilenc nagy levelesládányi irat gyűlt össze). 1612-ben V. Pál pápa (1605-1621) alapította a Vatikáni Levéltárat úgy, hogy az addig különböző helyeken őrzött iratanyagokat egy helyre gyűjtötték. Az összevonás azonban nem terjedt ki mindegyik központi szentszéki hivatalra, közülük több továbbra is külön levéltárral rendelkezett. Angliában egészen a XIX. századig külön-külön levéltára volt a királyi kancelláriának, az egyes központi hivataloknak és a parlamentnek. Franciaországban sem jött létre egységes levéltár a nagy forradalom előtt, a különböző királyi szervek iratanyagait a legkülönbözőbb helyeken tartották és kezelték. Bajorországban 1595-ben két külön levéltárra osztották a fejedelmi levéltárak anyagát. A belső (titkos) levéltárba kerültek az oklevelek, a külső (országos) levéltárba a többi, főleg összeírás jellegű iratanyag. 1760-ban ezek mellett külön államregisztratúra létesült a külügyi iratok megőrzésére, majd az 1799-es átszervezést követően a következő három különálló levéltár létesült: a Titkos Házi Levéltár (az uralkodócsaládra és az államra vonatkozó iratok), a Titkos Állami Levéltár (külügyi iratok) és az Országos Levéltár (Landesarchiv; az ország belső életére vonatkozó iratok).19 Már említettük, hogy Ausztriában Mária Terézia 1749-ben elrendelte a Házi, Udvari és Állami Levéltár felállítását. Ezt megelőzően I. Ferdinand a XVI. század közepén egyesítette ugyan a középkori osztrák fejedelmek által külön-külön őrzött okleveleket, de halála (1564) után, amikor három részre osztották fel a birodalmat, ismét szétválasztották az iratokat, és egy részük Bécsből Innsbruckba, illetve Grazba került. A Házi, Udvari és Állami Levéltárba a Habsburgok családi és állami ügyeire vonatkozó, a birodalomban (Magyarországot is beleértve) bárhol is lévő összes oklevelet össze kívánták gyűjteni. A levéltárszervezés feladatát Theodor Anton Taulow von Rosenthal kapta, aki 1749-1753 és 1762-1764 között beutazta a birodalmat, és ennek eredményeként az innsbrucki és ” Szittyái, Simancas, 1-2.; Pásztor, Vatikán, 100.; Jakab, A levéltárakról, 16-18., 23-24.; Paulevyi, Bajor levéltárügy, 160-161. 36
