Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)
gos jelentőségű iratok átadására. Barinay indítványozta egy főúri tanácskozás összehívását is a felmerült kérdések tisztázására. A nádor egyetértett Barinay javaslataival, és 1755. március 14-én elnökletével meg is tartották a tanácskozást, amelyen részt vett a prímás, az országbíró, a Pozsonyban tartózkodó hat főispán, két helytartótanácsi tanácsos (az egyikük Barinay László volt), a Magyar Kamara két képviselője és a nádori titkár. A nádor ismertette az uralkodónak tett felterjesztését és az arra kapott választ, majd megtárgyalták Barinay javaslatait. Határozatként elfogadták: a levéltárat a régi országházban helyezik el, élére levéltámokot állítanak; az iratok átadása érdekében a nádor levelet ír a Barinay által javasoltakhoz; a levéltár magánszemélyek letétjeit is átveheti. Miután az országgyűlés hatáskörébe tartozónak ítélték, nem határoztak arról, hogy a nádor adja-e ki a levéltárból az iratokat, a kiadmányok a nádor nevében szóljanak-e, a nádor felügyelje-e a levéltámokot. Szintén függőben maradt az országbírónak az a javaslata, hogy iratok csak a kérelmezőnek és kizárólag a rá vonatkozó ügyben legyenek kiadhatók. Batthyány 1755. április-május folyamán szétküldte leveleit azokhoz a testületekhez, személyekhez és családokhoz, amelyektől országos jelentőségű iratokat remélt. Hamarosan beérkeztek a válaszok, amelyekből kiderült, hogy bár nagy lelkesedést váltott ki a nádor kezdeményezése, a reméltnél jóval kevesebb levéltári anyagra derült ily módon fény. A vármegyéktől szinte semmi, a hiteleshelyek levéltáraiból és a főuraktól, nemesektől is csak csekély mennyiségű iratanyag érkezett be. Ezek közül kiemelkedett a pozsonyi káptalani levéltárban őrzött gróf Koháry István- féle letét XVII-XVIII. századi, országbírói iratokat tartalmazó anyaga.11 A nádor akciójának a vártnál jóval csekélyebb eredménye több okra vezethető vissza. Kiderült, hogy a vármegyék levéltáraiban a nagy pusztítások miatt eleve igen kevés iratanyag található, a hiteleshelyi levéltárakról pedig az, hogy legfeljebb véletlenül kerülhettek hozzájuk országos jelentőségű iratanyagok. Csak az utókor előtt vált teljesen egyértelművé viszont, hogy a múltban gyakran az országos tisztséget viselő személyek családjainak levéltáraiban feküdt a legtöbb olyan irat, amely a törvény szerint az országos levéltárat illette volna. Számos ilyen család azonban nem is válaszolt Batthyánynak. Elzárkózó magatartásukban valószínűleg politikai beállítottságuk, a Habsburgok iránti hűségük is közrejátszott. Úgy érezhették, hogy ha az Archivum Regni megalapításához nyíltan segédkezet nyújtanak, kiválthatják az uralkodó rosszallását. Nem feledhet" Bottló, Archivum Regni I., 68-77. részletesen ismerteti a nádor megkeresésére beérkezett válaszokat. 32