Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

ügyész ellent mondott azzal az indoklással, hogy fennáll a veszély, hogy kiszököm az országból. Valójában azért tartották fenn a letartóztatáso­mat, mert az akkor folyt Mindszenty-Esterházy ügyet napról-napra tár­gyalta a sajtó, és vörös posztó volt mindenki, aki a két fővádlott valame­lyikével kapcsolatban volt letartóztatva. Az ügyész közbelépése után én magam éltem felfolyamodással a Táblához, mely február 23-án tényleg el is rendelte szabadlábra helyezésemet. Hárich továbbra is fogva maradt egészen a főtárgyalásig. 1949. március hó végével a minisztérium 40 éves szolgálat alapján tartós nyugállományba helyezett. Nyugdíjaztatásom az ügyviteli szabályzat II. rész I. fej. D. cím 69. § d) pontja, illetve az 54. § B. cím a) pontja alapján történt. (... aki korlátlan cselekvőképességének el­vesztése, testi és szellemi erőinek fogyatkozása miatt vagy egyéb okból hivatali állásának betöltésére alkalmatlanná válik.) Erről március elején az értesítést megkaptam, amely nekem átmeneti megnyugvást hozott, ui. a pár nappal később a bpesti államügyészségtől részemre kikézbesített vádirat a minden ténybeli bizonyítékok nélküli vádjaival újból felkavart. Ezért felkerestem Oltványi Imrét, és közöltem vele a vádirat kézhezvéte­lét. De egyben azt is tudomására hoztam, hogy abban az esetben, ha Ortutay nem állíttatja le ezt az ellenem újra megindított nemtelen hajszát, a főtárgyaláson nem teszek lakatot a számra. Eddig hallgattam, de akkor majd kiteregetem a nyilvánosság előtt azokat a sötét kormányzati eszkö­zöket, amelyek az ő miniszterségét jellemzik. — A választ a volt elnöki titkárom, Horváth Ferenc közölte velem 1949. április 14-én. Ennek értel­mében Ortutay intézkedett is. Az Igazságügy-minisztérium leiratát, amelyben a büntető törvényszéknél az ellenem folyó eljárás beszünteté­sét rendeli el, az ügyvédem olvasta el, azt én szöveg szerint nem isme­rem. Szerinte a leirat nem ment fel minden vád alól, mert fenntartja a vádnak azt a részét, hogy én elmulasztottam az Esterházy ügyben a Köz- okt. Minisztériumnak írásbeli jelentést tenni. De ezért én már eléggé bűn­hődtem az állásomból való felmentéssel és az idő előtti nyugállományba helyezéssel. További eljárásra tehát már nincs szükség. — A törvényszék a végzését a vád elejtéséről 1949. május 24-én hozta meg. A főtárgyalást később csak Hárich ügyében tartották meg, akit a törvényszék felmentett. Igen érdekes ítéletet hozott a törvényszék. Eszerint Hárich a jogszabá­lyok szerint nem volt köteles velem közölni az Esterházy kincsek rejtek­helyét, mert Esterházy alkalmazásában állott, és ebben a minőségében szerzett a kincsek elhelyezéséről tudomást. Bár később állami szolgálatba lépett, új munkaadója, az állam nem követelhette tőle a korábbi szolgálati titkának megszegését. Éppen ezért a bíróság nem is vizsgálta ki azt a kér­308

Next

/
Thumbnails
Contents