Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

dést, hogy nekem tudtomra adta-e Hárich a kincsek őrzési helyét vagy sem, mert mint kifejtettem, erre kötelezve nem volt. — Ezzel az ügy véget ért".

Tanulságos történet ez. A napnál világosabb, hogy Jánossynak mennie kellett, ezért támadták 1947-től fogva, és ezért ragadta meg az Ortutay-féle vallás- és közoktatásügyi kormányzat a Mindszenty-Ester- házy-per által kínált alkalmat, és piszkos módszerekkel hurcoltak meg több ártatlan embert.

Január végétől április elejéig Kossányi Béla levéltári igazgató mint a főigazgató állandó helyettese látta el az Országos Levéltár vezetői feladatait. A Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa 1949. április 2-i igazgatótanácsi ülésén Ember Győző levéltári osztályvezetőt bízta meg a főigazgatói teendők ellátásával, egyúttal jelölte őt a főigazgatói posztra. Április 5-én kelt felterjesztésében pedig kérte a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy kezdeményezze a köztársasági elnöknél a kinevezést. Minderről a múzeumi elnök április 6-án kelt 533/1949. számú levelében értesítette Ember Győzőt.302

Jánossy Dénest hétéves főigazgatói működés után, nem egészen 58 éves korában távolították el posztjáról. Távozásával megnyílt az út az Országos Levéltár átalakítására, további személyi változásokra és a szocialista típusú levéltárügy megteremtésére, amit a Magyar Tudományos Tanács sürgetett. Évtizedekig nem volt ildomos Jánossyról, szerepéről, levéltári tevékenységéről írni. Eltávolítása után évekkel a Levéltárak Országos Központja felvetette ugyan valamiféle rehabilitálását, de ennek nem lett eredménye.303 A volt főigazgató 1966-ban hunyt el, utódja, Ember Győző írt róla rövid nekrológot. Ebben szerepelt az első — nagyon szűkszavú, a kényes kérdéseket említés nélkül hagyó — értékelés Jánossyról. Idézzük: „Jánossy Dénes nehéz időkben, a második világháború éveiben és a felszabadulást követő első esztendőkben volt az Országos Levéltár vezetője. [...] Amikor 1942-ben a vezetést átvette, célul tűzte ki a levéltári munkák szervezettebbé tételét és fokozását. Központosította a kutató és kölcsönző szolgálatot. Rendeztette az erdélyi országos központi szervek levéltárait. Fő érdeme azonban az volt, hogy 1944-ben megakadályozta a levéltári anyag nyugatra hurcolását, az ostrom alatt pedig — beköltözve az épületbe — nagyobb arányú pusztulását. A felszabadulás után nyomban elindította az újjáépítési munkálatokat, amelyek 1949-ben történt nyugdíjazásáig a fő feladatot jelentették. Gondolt a levéltár tech302 MOL - K 726 - 533/1949.

,o:i Szögi, Sinkovics-interjú, 47-48.

309