Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)

szagos iratok és kiváltságlevelek a fekvőjószágok és ingóságok elkobzása idején a kamarákba kerültek, vagy ezek azokat e mozgalmak alkalmával más módon lefoglalták volna, ezeket is, O felsége kegyes határozatához képest, megőrzés végett a nádorispán úrnak átadják". [Kiemelés tőlem - L. J.]

A dicséretes szándékból sajnos nem lett valóság, a törvény papíron maradt. A királyi érdek és akarat megakadályozta a kamarák (magyar, szepesi) birtokába jutott országos iratok átadását a nádornak.

Két évtized múlva újabb, az addigiakon messze túlmutató kezdeményezés született. Ez nem volt véletlen, hiszen az iratokhoz fűződő jogbiztosító érdek jelentősen fokozódott annak kapcsán, hogy a törököktől 1686 után visszafoglalt területek tulajdonviszonyainak rendezése 1688 végén napirendre került. Ekkor I. Lipót úgy rendelkezett, hogy az úgynevezett újszerzeményi területeken csak a birtokjog írásos igazolását és a birtok értékének 10%-át kitevő fegyverváltsági összeg megfizetését követően kaphatnak vissza földet a régi tulajdonosok. A felmerülő ügyek elbírálására és intézésére a bécsi Udvari Kamara keretében létrejött a Neoacquisti- ca Commissio, az Újszerzeményi Bizottság. Valóban pótolhatatlan károk, sérelmek keletkezhettek és keletkeztek is amiatt, hogy fontos okiratok a biztonságos megőrzés hiánya miatt szétszóródtak, elvesztek.

Ezt az állapotot kívánta megváltoztatni Klobusiczky Ferenc személy- nők 1701-ben, amikor Kollonics Lipót esztergomi érseknek, Esterházy Pál nádornak és Batthyány Adám országbírónak külön-külön javaslatot tett egy, a köz- és magánérdekeket egyaránt szolgáló állandó országos levéltár létesítésére. Mindhárom méltóság egyetértett a javaslattal, és mindannyian a leendő levéltár elhelyezését lehetővé tevő épület megszerzését tartották a legelső feladatnak. Klobusiczky a pozsonyi Lőrinckapu utcában álló régi országházát vette számításba, ahol korábban a rendi gyűléseket is tartották, ám már hosszabb ideje a kamara birtokolta. A nádor viszont egy nagyobb, a levéltár elhelyezése mellett más funkció ellátását is szolgáló épületben gondolkodott. A tervbe vett levéltár anyagába Klobusiczky — úgy tűnik — bevonta volna az ország ládájában lévő iratanyagot, a nádori, az országbírói és a személynöki irattárakat (ezeket különböző családi levéltárakból kellett volna összegyűjteni), a kamaráktól visz- szakapni remélt iratokat, valamint magánszemélyek jogbiztosító okleveleit is. A levéltár szervezéséről részletes tervezet nem készült, ám kétségtelenül a jogbiztosítás lett volna az intézmény egyedüli feladata azzal, hogy a köz- és fontosabb magániratokat megóvja az elkallódástól és kielégítse a rendek, az érintettek adatigényeit.

26