Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)
Rákóczi Ferenc 1701. évi letartóztatása (Klobusiczky is a gyanúsítottak között volt), majd a szabadságharc kitörése eltemette az állandó, már valóságos (meghatározott épületben elhelyezett, személyzettel rendelkező) országos levéltár alapítására vonatkozó első ötletet. A szabadságharc bukása után egy ideig nem merült fel újabb kezdeményezés az országos levéltár ügyében. A rendek 1715-ben a régi szabályok szerint adták át az új nádornak az ország levéltárát. Ám ebben az évben hoztak egy törvényt, amely ugyan nem mutatott kapcsolatot a levéltári kérdéssel, de kevesebb mint egy évtized múltán kiderült, hogy jelentős szerepe lesz ebben: az 1715:XCIII. te. elrendelte a pozsonyi régi országháza visszaadását a rendeknek. Történetünk folytatása előtt azonban Erdély levéltárügyére kell vetnünk egy pillantást. Az ország három részre szakadását követően Erdélyben az Oszmán Birodalommal laza vazallusi kapcsolatban álló külön állam alakult ki, az 1690-ig fennálló Erdélyi Fejedelemség, ahol a sajátos államszervezet miatt a királyi Magyarországétól eltérő fejlődés bontakozott ki a levéltárügyben is. Nem alakult ki ugyanis külön fejedelmi levéltár, a fejedelem királyi könyveit (valóban így — libri regii — nevezték), levelezését, a fejedelmi hatóságok iratainak egy részét — pl. az udvartartás iratait, a kincstári uradalmak számadásait, az adólajstromokat, a törvénycikkek kéziratos tisztázatait — a középkorban is működő hiteleshelyi levéltárakban, főleg a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárában helyezték el. Sokkal kisebb mennyiségben ugyan, de a Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltárába, sőt, más helyekre is kerültek fejedelmi iratok. A gyulafehérvári levéltárat gyakorlatilag központi állami levéltárnak tekinthetjük, mivel 1557-ben az egyházi javak szekularizálásával a hiteleshelyi levéltárak is a fejedelem rendelkezése alá kerültek, és az országgyűlés határozata alapján négy világi levéltáros (requisitor) vette át a levéltár kezelését. (A hiteleshelyi tevékenység természetesen tovább folyt.) Meg kell jegyezni, hogy a fejedelmi iratok egy részét eleve nem adták át a nevezett levéltáraknak, sőt, a fejedelem halála után családja a már levéltárba helyezett iratok közül is kiválaszthatta és magához vehette az elhunyt fejedelmet illető részt. Sajnos a harcok idején komoly károk is érték mind a gyulafehérvári, mind a kolozsmonostori levéltárat, ennek következtében a fejedelmi iratanyagnak, ahogyan a fejedelmi kormányzati szervek anyagának is csak töredéke maradt ránk.4 1690-ben Erdély a Flabsburgok uralma alá került, területi és kormányzati különállása megmaradt. Az országos levéltárak tevékenysége ezután a hiteleshelyi funkciókra szűkült, 4 Adataink forrása: Trócsányi, Erdélyi, 6-7., 21-22., 125-127. 27
