Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

ről. E leltár már irodalmi munkálatnak tekintendő.

2. Mutatók: az összevont alapleltárak alapján cédulamutató készítendő egységes méretű kartotéklapokra 2 példányban. Az egyik példányt az illető levéltár előadója őrzi, a másik a kutató-le- számoló-kölcsönző szolgálatnál „felállítandó központi mutató céljaira szolgál". A géppel írt mutatócédulák a levéltári rész (sorozat) címét, valamint az összevont leltárak adatait tartalmazzák. Utaló mutatózást kell végezni a címek minden lényeges szaváról.

III. Irodalmi munkálatok: az Országos Levéltár kiadványaként megjelenő irodalmi munkák két csoportra oszlanak:

1. Ismertető leltárak: nagyjából egy ívnyi bevezető tanulmány tartozik hozzájuk, amely az illető levéltárat létrehozó szerv alapításával, szervezetével, ügykörével és ügykezelésével, a bekövetkezett változásokkal, a szerv megszüntetésével, az ügykezelésben jelentős szerepet betöltők jellemzésével és a tisztviselőkkel foglalkozik. Ezután az összevont alapleltár egyes tételeinek sorrendjében ismerteti a levéltári állagok létrejöttét, azoknak az élő regisztratúra idején betöltött helyét, tartalmi jellemzését, az állagokból fennmaradt iratanyag hiányait, az anyag jelentőségét a kutatás szempontjából, az anyagban való kutatás módját. Az állagok ismertetése után az iratcsomók kezdő- és záróévét, illetve azoknak számát, a mintaállványozás kezdő és záró ragjelzéseit sorolja fel a hozzájuk tartozó segédkönyvekkel. A leltárhoz pontos név- és tárgymutató is készül.

2. Monográfiák: az egyes levéltárakat létrehozó szervek történetét mutatják be. Az „intézmény pragmatikus történetét nyújtják, különös tekin-