Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

fő részből állt: a munkálatok általános irányelveiből és az ezek alapján az egyes levéltárakban elvégzendő munkálatok felsorolásából. Az irányel­vek megérdemlik a részletes ismertetést. A program szerint a levéltári munkálatok három területre tagolód­nak: I. Rendezési munkálatok: „a rendetlen állapotban" lévő anyagok proveniencia-elv szerinti vagy tárgyi, illetve kro­nológiai rendbe szedése, csomózása és mintaállványozása, regesztázása, konzerválása, valamint az anyag használha­tóságát előkészítő munkálatok (pl. segédkönyvek pótlása). II. Leltározási munkálatok: 1. Leltárak: a. Alapleltár: célja egy-egy levéltár — saját szerkezetének megfelelő — nyilvántartása. Az egyes levéltáron belüli anyagrészek egykorú megjelölését, korát és mennyiségét tünteti fel.- Összevont alapleltár: az anyagrészek egy­korú megjelölését, az iratcsomók, köte­tek kezdő- és záróévét, valamint darab­számát adja meg. „Minden levéltárról sürgősen elkészítendő akkor is, ha az anyagban még rendezési munkálatok volnának elvégzendők".- Részletes alapleltár: csak a mintaállványo­zás befejezése után készíthető el. Cso­mók és kötetek szintjén megadja a „rag­jelzést" (raktári számot), illetve a csomó­ban lévő anyag kezdő és befejező „jelze­tét". b. Ismertető leltár: az alapleltár adatain kívül tartalmi jellemzést, továbbá az anyag hasz­nálata szempontjából szükséges hivatal- és levéltár-történeti adatokat foglal magában. Célja a kutató tájékoztatása a levéltár törté­neti kialakulásáról és tartalmi összetételé­261

Next

/
Thumbnails
Contents