Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
állított elő, ezek a fényképek képezték az intézmény fényképtárának alapját. Természetesen — oklevelenként felvágott formában — az eredeti filmszalagokat is megőrizték, és ezek lettek a kialakuló filmtár első darabjai, és még 1935 őszén megkezdődött a belföldi levéltárak középkori anyagának filmre vétele is Esztergomban: a garamszentbenedeki kon- vent levéltárában Fekete Nagy és Ila készített felvételeket. Az akció később folytatódott pl. a körmendi Batthyány-Strattmann- és a berkeszi Vay-levéltárban. A nemzetközi helyzet elmérgesedése miatt a szlovákiai filmezés 1937-ben ideiglenesen leállt, és csak később indulhatott újra.127 A mikrofilmezés kereteit eleinte kizárólag az Akadémia kiadványcéljai szabták meg, 1938-tól azonban a levéltár anyagának kiegészítése vált fő céljává. Ettől kezdve nem válogatott felvételeket készítettek, hanem egy-egy levéltár vagy sorozat teljes, illetve valamely korszakra teljes anyagát vették fel. Az állomány-kiegészítő filmezés mellett kezdetektől fogva napirenden volt az állományvédelmi filmezés is, de csak a háborús pusztítás fenyegető veszélye nyomán kezdődött meg 1943-ban.128 129 1940- ben mintegy 20 000 felvételből állt az Országos Levéltár fényképgyűjte✓ 129 menye. Levéltári feldolgozó munkák Herzog a fentiekben már említett átcsoportosítási, rendezési és leltározási munkák elvégzését tekintette legfontosabb feladatának. Természetesen a levéltárnak el kellett látnia kurrens kutatószolgálati és igazgatási feladatait is, amelyek továbbra sem csökkentek, sőt, az 1930-as évek végétől nagymértékben növekedtek, és emellett — alább látni fogjuk — a területvisszacsatolások következtében rendkívüli teendők is hárultak az intézményre. A kitűzött célt csak részlegesen sikerült megvalósítani. Ezt természetesnek tarthatjuk, hiszen hosszabb időt igényelt annál, amit Herzognak megadott a sors. Mégis megállapíthatjuk: a korábbi időszakhoz képest összehasonlíthatatlanul nagyobb mérvű munka folyt a levéltári anyag hozzáférhetővé tétele érdekében. A leltározást szakmai ok is lassította. Erről a következőket olvashatjuk egy 1941-ben megjelent visszatekintésben: „Minthogy a leltározás csak egy-egy levéltári egység rendjének végleges kialakítása után végezhető el, a leltározási tevékenységet legtöbb127 Borsa, Iratfényképezés, 82. I2* Ila, Mikrofilm, 40. 129 1934-1940. évi összefoglaló, 13. 244
