Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
csak az alkalmazható, aki az Országos Levéltárnál legalább egy évig szolgálatot teljesített és gyakorlati képességéről a Gyűjteményegyetem Tanácsától bizonyítványt kapott. (Ez a rendelkezés a törvényhatósági levéltárosok 1883-ban előírt szakvizsga-kötelezettségét megszüntette.) A Tanács szerephez jutott a levéltárosi állásokra kiírt pályázatok elbírálásában is. E törvény jelentősége a magyar levéltárügy fejlődése szempontjából elvitathatatlan, legalábbis elvi értelemben. Rendelkezései azonban évekig gyakorlatilag semmit nem értek, mert 1935-ig a végrehajtási rendelet kiadásának elhúzódása miatt nem is léptek hatályba.73 A törvény végrehajtásában lényeges szerep várt az Országos Levéltárra. Csánki idején ennek megalapozására, sőt, az eredeti rendelkezések továbbfejlesztésére a Levéltári Közlemények című folyóirat adott lehetőséget a levéltárban megszülető fontos szakmapolitikai írások közreadásával. Ezek sorában a magyar levéltárügy lényeges kérdéseit felölelő tanulmányt tett közzé 1931-ben Szabó István allevéltámok A magyar levéltárvédelem kérdése címmel.74 A szerző széles körű nemzetközi kitekintés és a múlt hazai törekvéseinek számbavétele alapján tett javaslatot a teendőkre. Kiindulópontja a következő volt: „a levéltárvédelem fogalmában elméletileg ma már az a messzemenő alapelv nyer kifejezést, hogy a történeti értékkel bíró levéltári anyag megvédése — bárki tulajdonában legyen is az — közérdek, és ezért a védelem az állami feladatok közé tartozik. A védelem gyakorlati módjának és mértékének maximális lehetőségeit a levéltári anyag jogi helyzete szabja meg".75 Ebből az alapelvből és a jogi környezetből (magántulajdon „szentsége") következett, hogy míg az állami tulajdonú levéltári anyagot közvetlen állami irányítás alá lehet vonni, addig a magántulajdonban lévő levéltári anyag még csak állami felügyelet alá sem helyezhető. Javaslata szerint az alábbi intézkedések szükségesek: „1. Állami kezelésbe vétele mindannak a folyó ügykezelésben már nem szükséges iratanyagnak, mely az országgyűlés, az államkormányzat, bíráskodás és közigazgatás előző és jelenlegi hatóságainak, hivatalainak ég intézményeinek s az állami üzemek ügyvitelében jött létre, és amely azokra jog szerint szállott. 2. Állami levéltári felügyelet alá helyezése, szükség esetén állami levéltári kezelésbe vétele mindannak a folyó ügyvitelben már nem szükséges iratanyagnak, mely a hatósági önkormányzatok és testületek 73 Vö. Szabó, Levéltárvédelem, 188.; Borsa, A magyar levéltárügy, 17. 74 Szabó, Levéltárvédelem. 75 Szabó, Levéltárvédelem, 142. 226
