Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
Az átköltözést követően az Országos Levéltár az adminisztratív épületből még csak az alagsort, a földszintet, az első emeletet és a negyedik emeleten egy helyiséget birtokolt. A második emeletet a Belügyminisztérium kivándorlási osztálya, a harmadik és negyedik emeleti szobákat pedig a Hadtörténelmi Levéltár használta. Mindez azt „eredményezte", hogy a levéltár személyzetét a földszinti és az I. emeleti szobákban kellett összezsúfolni. Nem mutattak kedvezőbb képet a raktári szárnyak sem: a nagyobb szárny harmadik és a kisebb szárny harmadik, illetve negyedik emeleti raktárait a Hadtörténelmi Levéltár, az alagsori raktárt a Belügyminisztérium beszerzési csoportja, míg a negyedik emeleti nagyobb raktárhelyiséget öt magánlakó foglalta el. A levéltár birtokába jutott raktárak közül az első és második emeleti nagyobb, továbbá a földszinti, első és második emeleti kisebb raktárakat szerelték fel végleges vasállványzattal, a nagyobb földszinti és alagsori raktárak egy részét ideiglenes faállványokkal rendezték be.9 Az átköltözésről a következő olvasható az intézmény hivatalos jelentésében: „az átköltözés nem oly körülmények között ment végbe, mint reméltük akkor, mikor az 1914. év elején az új palota alapjait leraktuk. Akkor még a sértetlen, virágzó Magyarország jelenlegi és jövendő iratai számára építettünk hajlékot, mely a külföld előtt is hivatva lett volna nemzeti dicsőségünket hirdetni, és melynek felavatását nagy nemzeti ünnepnek terveztük, most pedig egy megcsonkított, kifosztott, gyászba borult kis ország még megmentett történelmi emlékeit minden ünnepélyesség nélkül hoztuk át az új épületbe, melyet szintén nem tudtunk már fényes külsejéhez illő módon, és távolról sem teljes egészében, belsőleg berendezni".10 Az előző évi döntés11 alapján 1923-ban megjelent a Levéltári Közlemények első száma. Ezzel útjára indult az Országos Levéltár saját kiadású szakmai folyóirata, amely fórumot teremtett az addig meglehetősen elhanyagolt levéltári irodalom rendszeres művelésére. (A Nemzeti Múzeumnak 1876 óta jelent meg folyóirata, a Magyar Könyvszemle.) Nem a Levéltári Közlemények volt az első hazai levéltári periodika, mert a pár évig működő Törvényhatósági Levéltárosok Egyesülete 1913-1917 között már ■' 1923. évi jelen tés, 194-195. 10 1923. évi jelentés, 192. 11 A Levéltári Közlemények megjelentetésére vonatkozó döntés-előkészítés iratait közli: Tóth, Levéltári Közlemények. 199
