Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
megjelentette a Levéltárosok Lapját, de ez csak testületi közlönyként és családtörténeti fórumként szolgált.12 A fentebb már idézett klebelsbergi intencióhoz igazodva, a folyóiratot szerkesztőként jegyző Csánki Dezső főigazgató beköszöntőjében a következőképpen határozta meg a Levéltári Közlemények célját, profilját: „Mi úgy képzeljük a folyóiratot, hogy az általánosságban a levéltári ügyet, legközelebbről pedig, kötelességszerűleg az Országos Levéltár ügyét szolgálja, és a levéltárak berendezését, történetét és anyagát óhajtja, főleg magyar szempontból ismertetni. Egy ily folyóirat azonban alig állhat meg az egyhangúsággal fenyegető és csak kevesek érdeklődésére számító külső levéltári ismertetéseknél, hanem kell, hogy — bár vázlatosan vagy kivonatszerűleg avagy csak a lényegesre szorítkozva — magát a történelmi forrásanyagot is közlése körébe vonja, és így némileg, vagy ideiglenesen a sajnosán nélkülözött Történelmi Tárt is pótolja. Végül nem zárhatjuk ki működésünk köréből a levéltári forrásokon alapuló, szigorúan tudományos dolgozatokat és e szakba vágó könyv- és folyóirat-ismertetéseket sem". Csánki elképzelése szerint a Levéltári Közlemények évente négy füzetben, negyedévenként jelent volna meg. E célkitűzést már a kezdet kezdetén sem sikerült megvalósítani: az 1923. évi első évfolyam füzetei négy helyett két összevont számban láttak napvilágot. Csánki főigazgatósága idején végig magának tartotta fenn a szerkesztői funkciót, ez idő alatt a folyóirat címlapján — Klebelsbergnek a periodika létrehozásában játszott elévülhetetlen szerepére utalva — mindig feltüntette „A vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából szerkeszti Dr. Csánki Dezső" formulát. A Levéltári Közlemények megindulásával a levéltár — tudományos intézményhez illően — végre megkezdhette rendszeres kiadványkészítő tevékenységét. 2. Csánki Dezső főigazgatóságának 1923 utáni szakasza Csánki Dezső 62 éves volt, amikor 1919 nyár végén visszahelyezték az Országos Levéltár élére, s elmúlt 75 éves, amikor 1932 őszén nyugállományba küldték. A mozgalmas 1919-1923 közötti időszak után nyugod- tabb periódus következett a levéltár és Csánki életében is, aki fiatalabb korához képest megváltozott. Mint életútjának áttekintője írta: „Napjai 12 A Levéltári Közleményekre vonatkozóan a következő szakirodalmat használtuk fel: Csánki, Beköszöntő; Buzási, Közlemények, 11-14. 200
