Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

okozott. Az építési bizottság 1914. szeptember 9-én le is állította az építkezést, és azt csak 1915 márciusában folytathatták. Az eredetileg 1916 májusára tervezett épületátadás ezzel eleve lekerült a napirendről. A beszerzési nehézségek miatt nem egy esetben olcsóbb, így minőségileg rosszabb kivitelezési módokat kellett választani, bizonyos munkákat pedig el kellett halasztani. 1917 végén, amikor végleg leállt az építkezés az épület nagyobb részt már készen volt.

Talán ennél is nagyobb csapást jelentett egy 1915. januári minisztertanácsi döntés, amelynek következtében — hivatalosan csak a háború időtartamára — a Honvédelmi Minisztérium vette használatba a még el sem készült épületet. A döntés egyes munkálatok elvégzését ugyan elősegítette, ám a levéltár számára negatív következmények kerültek abszolút túlsúlyba. A raktári helyiségek többségét pl. gipszfalakkal irodákká alakították át, emiatt a beállványozást eleve nem lehetett elvégezni. A már legyártott és beszállított vasállványok az épület pincéjében rozsdásodtak. Ebben a reménytelen helyzetben érte a levéltárat a forradalom.

Az őszirózsás forradalom győzelme után az Országos Levéltár személyzete körében korábban meglévő ellentétek egy darabig még nem csaptak át nyílt ellenségeskedésbe.167 Akárcsak más intézményekben, a dolgozók érdekeinek képviseletére itt is „bizalmi férfiak"-at választott a tisztviselői kar. (A hivatalszolgák nem vehettek részt a választásban.) Ko- máromy András és Maróthi Rezső országos levéltámokok és Ányos Lajos kezelő igazgató lettek a bizalmi férfiak. Közülük Komáromy volt az, aki nyíltan kifejezte egyetértését a forradalom törekvéseivel.

A Károlyi-kormány a közalkalmazotti réteg súlyos helyzetének javítására szánt státusrendezési tervével összefüggésben 1918. november közepén értekezletet tartottak a levéltárban, amelyen a tisztviselőkön kívül a hivatalszolgák is jelen voltak. Az itt elhangzottak alapján memorandum készült a belügyminiszternek. Ebben külön szerepeltek a tisztviselők és külön a hivatalszolgák javaslatai, kérései. A tisztviselők három igényt fogalmaztak meg: 1. minden tisztviselőt soroljanak eggyel magasabb fizetési osztályba (pl. a főlevéltámokot az V.-be, a kezelő tiszteket a IX.-be), Tagányi Károly maradjon létszámfeletti, de ő is lépjen a VIL-ből a VI. fizetési osztályba; 2. a levéltár élére „országos levéltári igazgatót" állítsanak, és erre az új állásra a létszámfeletti Csánki Dezsőt nevezzék ki az V. fizetési osztályba sorolással; 3. a VI-IX. fizetési osztályokba tartozók részesüljenek korpótlékban.

167 A személyi ügyeket a következő tanulmány felhasználásával tekintjük át: Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 34-38.

180