Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

A hivatalszolgák kérései — abból kiindulva, hogy a takarítási és kül­dönc-munkák mellett levéltári felszerelési, esetenként rendezési feladato­kat is ellátnak168 — a következők voltak: 1. tíz év szolgálatig „helyettes al­tiszt", ezen túl „altiszt" legyen az elnevezésük; 2. az altiszteknek járjon korpótlék; 3. kapjanak természetben évenként egy-egy öltözet nyári és téli ruhát, egy sapkát és két pár cipőt, kétévenként egy felöltőt, három- évenként egy télikabátot; 4. a hivatali időn túl végzett munkájukért ré­szesüljenek óránként két korona díjazásban. A személyzet nagy többsége amellett foglalt állást, hogy a fogalmazó és a kezelői szakokat egyesítsék, és — arra tekintettel, hogy az intézmény vezetője igazgató lesz — a kezelő főigazgató címe „gondnok"-ra, a keze­lő igazgatóé pedig „gondnokhelyettes"-re változzon. Fenti követelések jogos, többnyire már régóta megfogalmazódott igé­nyeknek adtak hangot, így egyáltalán nem minősíthetők mindent felfor­gatni akaró forradalmi követeléseknek. Sőt, a nem kedvelt Csánkival szemben is lojálisak voltak beosztottjai, elsősorban a fő bizalmi férfiú, Komáromy András bosszút kizáró, józan felfogásának köszönhetően. Azonnal megváltozott a légkör, amikor 1918. december 9-én Horváth Sándor — visszatérve a frontról — ismét szolgálatba állt. Ő, nem feledve régi sérelmeit, nyílt agitációba kezdett Csánki ellen. Azt kívánta, hogy a levéltár vezetőjét a státusrendezést követően azonnal nyugdíjazzák, hogy újabb előlépésekre nyíljon lehetőség. Horváth erőszakosságával kikény­szerítette a „perújrafelvételt", és Csánki ígéretet is tett arra, hogy az V. vagy IV. fizetési osztály elérése után, de legkésőbb 1919. május 15-én nyugállományba vonul. Az 1919. január 9-én megtartott újabb értekezle­ten azonban a dolgozók többsége — Komáromy András józan intése elle­nére — támogatta Horváth javaslatát Csánki státusrendezés utáni azon­nali nyugdíjazására. Hamarosan megszületett a döntés a státusrendezés ügyében, ezzel az Országos Levéltár személyzete a korábbinál jóval kedvezőbb besorolásba került. Az intézményvezető főigazgatói címet kapott, ezt a posztot Csán­ki foglalta el, és visszakerült a státusba helyettes államtitkári címmel a IV. fizetési osztályba sorolva. Igazgatói címmel és az V. fizetési osztályba sorolással Komáromy András lett a főigazgató helyettese. Tagányi Ká­rolyt, a levéltár egyik legkiválóbb munkatársát március végén, 61 éves korában nyugdíjazták. Maróthy, Döry és Lampérth főlevéltámoki (VI. fi­168 Az Országos Levéltár hivatalszolgái „általában szakmával rendelkező, több nyelvet beszélő", gyakran nemzetiségi területről származó emberek voltak. Jellemzésük: Sashegyi, Fogalmazók, 204-206. 181

Next

/
Thumbnails
Contents