Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
A háború kitörése után a levéltár alkalmazottainak egy része bevonult katonai szolgálatra (1914-1915-ben Horváth Sándor, Válya Gyula és László József tisztviselők, valamint Bethlendi János és Rapai György hivatalszolgák).162 Barabás Samu országos levéltámok 1915-ben nyugállományba vonult, helyére Maróthi Rezső allevéltámok, az ő helyére pedig Herzog József került, míg Zákonyi Mihály fogalmazóvá lépett elő. 1916- ban Iványi Béla fogalmazó nyilvános rendes egyetemi tanár lett Debrecenben, állását Gagyi Jenővel töltötték be. Csánki főlevéltámoksága idején, 1913-ban pályázott először nő, dr. Szirmai Erika okleveles középiskolai tanár a levéltár tisztviselői (levéltári tiszti) állására. Sikerre eleve nem számíthatott, mert Csánki határozottan ellenezte azt, hogy nőket levéltári tisztviselőként alkalmazzanak. Érvei között megemlítette, hogy a nők nem bírják a megterhelő fizikai munkát, így a nagy könyvek emelgetését, illetve hogy az anyasággal járó nehézségek miatt nem szentelhetik magukat teljesen a hivatali munkának. Közerkölcsi okot is felhozott: míg a bankoknál, a távírdáknál nyilvános termekben folyik a munka, addig a levéltárban külön szobákban, félreeső raktárakban dolgoznak az emberek. Csánki fő érve azonban az volt, hogy az Országos Levéltár közigazgatási teendőket is ellát, márpedig a közigazgatási pálya még nem nyílt meg a nők előtt.163 1917-ben az Esterházy-kormány intézkedéseket tett a tisztviselői réteg helyzetének javítására, különösen a fiatalabb alkalmazottak előmenetelének segítésére. Ennek keretében a sanyarú bérezési viszonyok között élő levéltári személyzet is kapott valamit. Lehetővé vált ugyanis, hogy indokolt esetben azokat, akiket szolgálati idejük teljes nyugdíjösszegre jogosít (Csánkit és Tagányit) létszám feletti státusba helyezzék, és az így megüresedő állásokat betöltsék. A rendelkezés arra is módot adott, hogy a számfeletti állományba helyezett megtartsa vezetői pozícióját. Végül 1917 augusztusában a miniszter Csánkit — a vezetésben meghagyva — és Tagányit valóban számfelettivé minősítette, ugyanakkor az uralkodó Komáromy Andrást — azzal a megkötéssel, hogy csak a főlevéltárosi illetményre jogosult, a főnöki hatáskörre nem — főlevéltámokká nevezte ki. Ezt megelőzően, 1917. július végén Döry Ferenc és Lampérth Géza országos levéltámoki, Baranyai Béla és Dénes Miklós pedig allevéltámoki kinevezést kapott. Ebben az évben lett az Országos Levéltár munkatársa 162 MOL-Y 1-183/1915. 163 Sashegyi, Fogalmazók, 202. 178
