Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

Komáromy András országos levéltámoki címet és jelleget kapott, mégpedig egyértelműen azért, hogy engedetlensége csillapodjon. Nemsokára újabb változások következtek be: Iványi Béla és Herzog József is valóságos fogalmazóvá lépett elő, miután a már Tasnádi Nagy által is alkalmatlannak tartott Kárffyt nyugdíjazták. A két gyakornoki állásra még 1912- ben kinevezték Gagyi Jenő addigi díjtalan fogalmazó gyakornokot és Zá- konyi Mihály gimnáziumi tanárt.142 A Fővárosi Levéltárból ekkor került az intézménybe Ányos Lajos.143

Csánki az új épület remélt mielőbbi elkészülésére tekintettel a költözést előkészítő munkák és az új épületben várhatóan megnövekedő feladatok miatt létszámemeléssel egybekötött státusrendezésre tett javaslatot. Még 1912-re négy számfeletti gyakornokot kért, az 1913. évi költség- vetés terhére pedig a következőket kívánta biztosítani. Hivatkozva a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv jobb besorolási viszonyaira (ott a tizennyolc fogalmazóból hat tartozott a magasabb, V. és VI. fizetési osztályokba, míg az Országos Levéltárban a tizennégy fogalmazóból csak egy, az is a VI. osztályba) kérte, hogy a főlevéltámokot sorolják be újra az V. fizetési osztályba, és — az előmeneteli lehetőségek bővítése érdekében144 — szervezzenek két új osztálytanácsosi rangú állást a VI. fizetési osztályban. Szükségesnek tartotta továbbá három segédfogalmazói állás rendszeresítését (két újat, a harmadikat pedig az egyik levéltári tiszti állás átminősítésével), az öt közül egy levéltári tiszti státus fogalmazóivá történő átszervezését és négy új hivatalszolgai állás létesítését. A hét hivatalszolgai állást ugyanis eleve kevésnek tartotta, mert az ilyen munkakörben dolgozóknak az iratok kiemelésével és reponálásával sok teendőjük volt, emellett a költöztetés előkészítése is új szolgákat igényelt.

Csánki javaslatai csak részben valósultak meg. Az 1913. évi költség- vetési törvény mindössze két új segédfogalmazói és két hivatalszolgai állást rendszeresített, egy levéltári tiszti állást viszont törölt. így a levéltár addigi 28 fős létszáma 31 főre emelkedett. A státusok megoszlása a következő volt: tizennégy fogalmazó, hat kezelő, két segédfogalmazó (gyakornok), kilenc hivatalszolga. Az új és a Kárffy nyugdíjazásával, illetve Pettkó elbocsátásával megüresedett állásokat Csánki gyorsan betöltötte.

142 MOL - Y 1 -1. 85/1912. Vö. Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 28-29. A további személyi jellegű adatokat is e tanulmányból (29-31.) merítettük.

143 Levéltári Közlemények, 32. (1961) 271.

144 Csánki ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy öt akadémikus tisztviselő tevékenykedik a levéltárban: a szabadságát töltő Tasnádi Nagy Gyulán kívül Csánki, Tagányi, Komáromy és 1910-től Barabás Samu.

170