Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

mia levelező tagját a hiteleshelyi levéltárak országos főfelügyelőjévé. Kollányi jelentéseit az Országos Levéltár valóban megkapta, de az intézmény mégsem mondott le arról, hogy a felügyeleti jogot megszerezze. Tasnádi Nagy Gyula 1909-ben ilyen értelmű sürgető előterjesztést is tett.137

A levéltár kérésre ezekben az években is rendszeresen véleményezte a megyei és a városi levéltárak selejtezéseit és rendezéseit. így 1911 első kilenc hónapjában 22 ilyen ügyet intézett el elsősorban Barabás Samu. A fogalmazói és kezelői szakvizsgák ügyeinek intézése is folyamatos munkát adott. Az említett rövid időszakban 21, vizsga letételére irányuló kérvény érkezett be az Országos Levéltárba.138

A források alapján úgy tűnik, hogy Csánki Dezső országos levéltárnok Tasnádi Nagy Gyula főlevéltámoksága idején végig a maga karrierjét építgette. A főlevéltámok háta mögött ápolta minisztériumi kapcsolatait, főnöke előzetes tudta nélkül kapott megbízásokat közvetlenül a minisztertől. 1908-tól éveken át a magyar-osztrák vitás határkérdés előzményeit kutatta, majd 1910-ben — amikor még javában végezte ezt a kutatást — egy évet töltött a Pettkó-ügy vizsgálatával, 1909-től pedig mindezek mellett ellátta a Magyar Történelmi Társulat titkári és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának elnöki teendőit. Levéltári munkára így gyakorlatilag nem maradt ideje. Thallóczyhoz írt leveleinek fő témája 1911-ben már a saját személyes ügye volt: kérte, sürgette mielőbbi főlevéltámoki kinevezésének előmozdítását.139 Thallóczy ugyan elzárkózott kérése elől (közölte Csánkival: ne legyen türelmetlen, várja meg, míg Tasnádi Nagy magától nyugdíjba vonul), e „munkálkodásához" talált partnert, mindenekelőtt Bosnyák Zoltán belügyi államtitkár személyében, akivel baráti viszonyban állt.

A Tasnádi Nagy Gyula elleni „akció" azt követően fordult komolyra, hogy a minisztérium 1911. október 12-én bizalmas jelentést kért a főlevél- támoktól az Országos Levéltár ügyforgalmáról és arról, hogy a tisztviselők mennyiben felelnek meg „szakképzettség és szorgalom szempontjából azoknak a követelményeknek, melyek a levéltár összes tisztviselőivel szemben joggal támaszthatók". A jelentést úgy kellett elkészíteni, „hogy abból az Országos Levéltár minden egyes tisztviselőjének egyéniségéről és munkaképességéről alapos tájékozódás legyen nyerhető".140 Tasnádi

1,7 Bakács, Központi irányítás, 176-177.

138 MOL-Y 1-1.436 1/2/1911.

139 Tömöry, Thallóczy és a levéltár, 52.

140 MOL - Y 1 -1. 436 1/2/1911. Alábbi adataink is ezen az ügyiraton nyugszanak. Vő. Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 26-28.

167