Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
Nagy gróf Khuen-Héderváry Károlynak, a Belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek tett felterjesztésében először a fogalmazói szakba tartozó tisztviselőket minősítette. Csánkival kezdte, nem éppen dicsérőleg: „Dr. Csánki Dezső levéltámok jeles tudományos képzettséggel és munkaképességgel rendelkezik, de évekkel ezelőtt hosszabb ideig szenvedett idegbetegsége miatt141 — munkaerejét lehetőleg kímélni szereti, minden túlerőltetéstől óvakodik, és képességeit nem annyira a levéltári szolgálat terén, mint inkább tudományos munkálkodás útján, más irányban igyekszik érvényesíteni". Kitűnő, illetve jó minősítést kaptak Tagányi Károly és Barabás Samu országos levéltámokok, Maróthi Rezső kezelő főigazgató, allevéltámok, Döry Ferenc, Lampérth Géza és Horváth Sándor fogalmazók. Komáromy András allevéltámokot az egyik legkitűnőbb, éles eszű és biztos ítéletű tisztviselőnek tartotta Tasnádi Nagy, de kifogásolta kisebb szorgalmát, és megemlítette gyakori betegeskedését. Súlyosan negatív minősítés született Kárffy Ödön allevéltámokról. Őt a főlevéltámok igyekvő, de nem megfelelő képességű tisztviselőnek tartotta, aki ráadásul mindkét kezére béna volt, így a munkavégzésben csak korlátozottan vehetett részt. A hét levéltári tiszt közül Mayer Gyula kezelő igazgató és Szentkirályi György kedvező, Guary Ernő — állandó betegeskedése miatt — kedvezőtlen minősítést kapott. A fogalmazói kvalifikációval rendelkező Dénes Miklóst, Iványi Bélát és Herzog Józsefet Tasnádi Nagy kiválóra értékelte, de elismerte Lutter János fogalmazó gyakornok jó képességeit és igyekezetét is. A minősítés tizenhat tisztviselőre terjedt ki, három fogalmazói szakbeli állás ugyanis ekkor üresen állt: Pettkó Bélát az ellene folyó vizsgálat idejére állásából felfüggesztették, az 1900-ban ideiglenesen nyugdíjazott, ideggyógyintézetből kiengedett Karlovszky Endre alkalmazása lehetetlen volt, Komlóssy Artúr pedig nyugdíjazását kérte. Ez az állapot komoly fennakadást okozott a levéltári feladatok ellátásában. A főlevéltár- nok — más-más okból — három tisztviselőt értékelt elmarasztalóan. A levéltár közeljövője szempontjából Csánki minősítésének volt jelentősége. Az ő elmarasztalásával a minisztérium nem értett egyet, Bosnyák államtitkár a következőt írta az iratra: „legkitűnőbb ember a levéltárban". 141 Megfeszített tudományos munkája okozott idegkimerültséget, emellett a sors is kegyetlenül bánt vele: feleségét és három gyermekét is elvesztette. Sashegyi, Csánki Dezső, 431. 168