Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

tot is korlátozhatta. Az új szabályzat nem változtatta meg a magánszemélyek, így a tudományos kutatók kutatási, másolatkészítési és iratkölcsönzési lehetőségeire vonatkozó korábbi szabályokat. A belügyminiszter előzetes engedélyéhez kötötték viszont az 1848-1849. évi magyar kormány megszűnte utáni időszakból származó iratok kutatását. Új, állományvédelmi szempontokat is tartalmazó rendelkezés volt, hogy a főle- véltámok megtagadhatta az 1848 előtti korszak olyan iratainak kutatását, „melynek közlése bármely okból aggályosnak mutatkozik, vagy amelyek az állam vagyoni jogait és gazdasági érdekeit veszélyeztetik, vagy kiváló történeti beccsel bírnak s ritkaságuknál avagy rongált állapotuknál fogva nagyobb gondosságot és elővigyázatot kívánnak". A kutató az elutasítás ellen a belügyminiszterhez fellebbezhetett.129

A tárgyalt időszakban intézményi kiadói tevékenység nem folyt, 1904 és 1922 között egyetlen országos levéltári kiadvány sem jelent meg. Ennek több magyarázatát adhatjuk: az alacsony létszámot, a személyzet leterheltségét igazgatási feladatokkal, és következményként a levéltári feldolgozó munkák stagnálását, illetve a pénzhiányt, emellett a kezdetektől fennálló „körülményt", a tudós tisztviselők erőteljes történészi érdeklődését és munkásságát is a gátló tényezők közé kell sorolnunk. Pedig ebben az időben külföldön már kiterjedt levéltári publikációs tevékenység folyt, az Országos Levéltár képviselőjének (Döry Ferenc) jelenlétében megtartott 1910. évi brüsszeli nemzetközi könyvtári és levéltári kongresszus is szorgalmazta a levéltári leltárak közzétételét és szakfolyóiratok megjelentetését.130

A közművelési munka területén a XX. század elején semmi sem változott. 1913-ig még nyitva tartott az állandó kiállítás, de mint egy feljegyzésből kiviláglik, egyre gyérebben látogatták: „E kisszerű oklevél-kiállítás természetszerűleg nem keltett a közönség körében nagyobb érdeklődést. Május elején, midőn az Országos Levéltár a megnyitásról a hírlapokat értesíteni szokta, kíváncsiságból többen felkeresték ugyan a kiállítást, később azonban csak elvétve jelentkezett egy-egy látogató, úgyhogy teljesen feleslegessé vált az, hogy oda a látogatási órákban egy tisztviselő és szolga állandóan kirendeltessék". A bezárást az is indokolta, hogy az 1882-ben kinyomtatott katalógus időközben elfogyott, illetve elő kellett készíteni az átköltözést a leendő új levéltárépületbe.131

129 MOL - Y 1 - 34/1924 (779/1911).

130 Sashegyi, Kiadványkészítés, 9-10.

131 MOL-Y 1 -I. 511/1881. Döry Ferenc 1912. április 15-i feljegyzése.

165