Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
1904 őszén újra felmerült, hogy fényképészeti és pecsétpacskoló műhelyt létesítsenek a Bosnyák laktanya épületében. A Belügyminisztérium az erre vonatkozó előterjesztést elvileg elfogadta, a végleges döntéshez azonban részletes javaslatot kért. Ezt követően nincs nyoma annak, hogy a kérdés továbbra is napirenden maradt volna.119 1911-ben a könyvkötési képesítéssel rendelkező Szőke Ferenc hivatal- szolga engedélyt kapott arra, hogy kötészeti munkákat is végezzen. így jött létre a levéltár első kezdetleges könyvkötő műhelye a Bosnyák laktanyai részlegben. Szőke a következő években is kötött segédkönyveket, és valószínűleg komoly szerepe volt a mintaállványozás céljait szolgáló fedőlemezek elkészítésében, illetve a címkék felragasztásában. (Az új épületbe költözés után már nem folyt kötészeti tevékenység.)120 Ováry és Tasnádi Nagy főlevéltámoksága alatt a levéltárban nagyobb arányú feldolgozó munka nem folyt, mert a kutató- és tájékoztató szolgálat a személyzet munkaidejét szinte teljesen felemésztette. 1908 elején leírt soraiban a már nyugdíjas Ováry a következőképpen jellemezte a kialakult helyzetet: „Az Országos Levéltár továbbá nem egyéb voltaképpen, mint egy a Belügyminisztériumnak alárendelt heraldikai és nemes- ségi osztály. Folyó ügyeink majdnem 9/10 részét nemességi ügyek, ősfák vizsgálata, címerek meghatározása képezik, azonkívül a törzskönyvbi- zottság az Országos Levéltár két legképzettebb tisztviselőjét: Csánkit és Tagányit állandóan igénybe veszi, előbbit a községnevek, utóbbit a községi pecsétek s címerek megállapításával. Ily körülmények közt természetesen a levéltár nem felelhet meg saját és sokkal fontosabb feladatának, minő a levéltár rendezése, a gyűjtemények tudományos feldolgozása stb".121 Említésre méltó: Ováry már 1903 szeptemberében foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a levéltár keretében külön „nemességi osztályt" kellene szervezni, „mely kizárólag nemességi és címer-kérdésekkel foglalkoznék".122 Visszavonulása után, 1908 elején pedig úgy vélte: „Hogy az Országos Levéltár megfelelhessen tulajdonképpeni feladatának, okvetlenül szükséges kikapcsolni onnét a nemességi ügyeket. Állítson fel a Belügyminisztérium egy külön nemességi osztályt, minő Ausztriában az Adelsarchiv, Németországban a Heroldamt-ok, Itáliában a Consulta Araldica".123 Tasnádi Nagy helyzetértékelése azonos volt elődjéével: „a 119 Borsa, Iratfényképezés, 79. 120 Borsa, Anyagvédelem, 132-133. 121 Iványi, Óváry levele, 182. 122 Tömöry, Thallóczy és a levéltár, 47. 12:1 Iványi, Óváry levele, 183. 162