Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
személyzet idejének és munkaerejének (még pedig a legjobb erőknek) több mint háromnegyed részét egyfelől az országos községi törzskönyv - bizottsági munkálatok, másfelől (még nagyobb mértékben) az úgynevezett nemességi ügyek emésztik fel úgy, hogy a levéltár tulajdonképpeni hivatását, feladatait már évek óta, mondhatnám, teljesen elhanyagolni kénytelen" — írta egyik 1908. évi előterjesztésében.124 (Csánki Dezső idején majd a Belügyminisztérium veti fel a külön nemesi levéltár gondolatát.) Részletes adatokkal rendelkezünk a tájékoztató szolgálati ügyek számáról és megoszlásáról 1911. január-szeptember vége közötti időszakra vonatkozóan.125 A kilenc hónap alatt az Országos Levéltárba összesen 1695 ügy érkezett be. Ezek megoszlása a következő volt: • nemességi ügyek (ősfák hitelesítése, nemesség-, előnév- és címerigazolások, illetve ezekről bizonyságlevelek kiállítása, új nemességeknél előnév és címer adományozása, címertervezetek felülvizsgálata): 608 ügydarab; • minisztériumok, bíróságok, más hatóságok (községek, városok stb.) és hivatalok, intézetek megkeresései: 286 ügydarab; • magánfelek megkeresései túlnyomórészt az illetők nemességére vonatkozó adatok közlése vagy másolatok kiadása iránt: 337 ügydarab; • helységnevek rendezése, országos községi törzskönyvbizott- sági ügyek: 21 ügydarab. A 608 nemességi ügy közül 155-öt maga Tasnádi Nagy főlevéltámok, 88- at Horváth Sándor fogalmazó, 71-et Komáromy András allevéltámok, 66-ot Döry Ferenc fogalmazó, 47-et Maróthi Rezső kezelő főigazgató, allevéltámok, 44-et Barabás Samu levéltámok, 26-ot Kárffy Ödön allevéltámok, 19-et Lampérth Géza fogalmazó intézett el. A nemesi bizonyságlevelek elkészítését, azok másolatainak és fogalmazványainak elhelyezését (92 ügydarab) a kezelő igazgató és a Kancelláriai Osztály (Döry Ferenc) végezte. Óváry főlevéltámoksága idején merült fel az igény írógép használatára, azzal a szándékkal, hogy a személyzetet mentesítsék a letisztázás egyre gyarapodó munkája alól, és így szabaddá tegyék levéltári feladatok 124 Sashegyi, Személyzet 1903-1922., 26-27. 125 Forrás: MOL - Y 1 - I. 436 1/2/1911. Főlevéltárnoki jelentés a Belügyminisztériumot vezető miniszterelnöknek (1911. október 20.). 163