Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
ból 15 000 folyóméterre tehetjük a levéltár 1903. évi iratállományát. Jó negyedszázad alatt tehát kb. 50%-os állománynövekedésről beszélhetünk.60 Az Országos Levéltár helyiségeiben, raktáraiban őrzött iratanyag állományvédelmének általános (elhelyezési, betörés- és tűzbiztonsági stb.) kérdéseivel fentebb már foglalkoztunk, ezért itt csak a még nem tárgyalt, sajnos csak gyér adatokkal dokumentálható vonatkozásokra térünk ki. Pauler idejében a mai értelemben vett iratkonzerválás, -restaurálás és állományvédelmi filmezés még nem folyt az Országos Levéltárban, mint ahogy más országok levéltáraiban sem. Az iratfényképezés azonban a XIX. század végén már ismert volt, ezért Pauler is szerepeltette 1899-es levéltárépítési programtervében a fényképészeti helyiségre vonatkozó igényt. A faállványokon, fából készült fiókos szekrényekben és vasrúdon függő zsákokban elhelyezett iratanyagot csomókra (fasciculus) osztva tárolták. A részben össze nem hajtott (terített), részben hosszában félbehajtott (fraktúr) iratlapokat egymásba rakták, majd a kialakított különböző méretű iratcsomókat vastag papírból készült fedőlemezek közé helyezték, és hosszabb oldaluk mentén középen szíjjal átkötötték. Előfordultak olyan raktári egységek is, amelyeket szalagokkal mindkét irányban átkötöttek. Ezt akkoriban megfelelő tárolási módnak tartották, bizonyos állagoknál azonban kiütköztek a problémák. Óváry Lipót a kamarai levéltár egyes állagai esetében már 1876-ban — amikor az iratanyagok még a korábbi helyükön voltak — elfogadhatatlannak és sürgősen megváltozta- tandónak minősítette a csomós és zsákos tárolást, mert „néha 100 diploma is egy fasciculusba szorítva, rossz itatós papírral begöngyölve s metsző spárgával átkötve lévén, a függő pecsétek egymáshoz dörzsölődve mindinkább pusztulnak s lehullanak, és különösen a papír okmányok romlásnak indulnak. A neoregestratak 5-6 ily fasciculust tartalmazó és a mennyezetről függő zsákokban lévén elhelyezve, a pecsétek meg vannak ugyan óva az elveszéstől, de nem a romlástól, a többi osztályok fascicu- lusai pedig nyílt állványokban lévén elhelyezve, a szakadozott papír borítékokból kilógó függő pecsétek igen könnyen lehullván, ma már egész gyűjteménye van ilyen lehullott s darabokra tört pecséteknek".61 A következő időszakban csupán a különböző állagokból kiemelt és a Diplomatikai Levéltárba összevont 1526 előtti iratok (oklevelek) tárolási módja változott meg. Minden nem túl nagy méretű oklevelet külön 22 x “ Fentebb említettük, hogy 1899-ben — az akkori felmérés szerint — 3865 köbméterre tették a levéltárban őrzött iratok mennyiségét. Vö. Bakács, Iratanyag változása, 124. 61 Óváry Lipót allevéltárnok 1876. évi jelentéséből idézi Borsa, Anyagvédelem, 127. 135
