Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

A levéltári tisztek ezentúl ruhapénzjuttatásban is részesültek. A levéltári alkalmazottak bérezési viszonyai korábban, 1878-tól az 1893. évi fizetésrendezésig lényegében nem változtak, és ezek az alacsony fizetések kis túlzással nyomorszínvonalú megélhetést biztosítottak csupán. Az illetményemeléssel kétségtelenül javult a helyzet.

A kezelő főigazgató egészen 1897 végén történt nyugdíjazásáig Raá- perger Lipót, az egyesülés előtti gárda utolsó mohikánja volt, aki egyéb feladatai mellett osztályvezetői teendőket is ellátott. 1898-ig fennmaradt ugyanis az a korábbi gyakorlat, hogy a kezelő szakbeli vezető tisztviselők (Raáperger mellett Csatth Ádám aligazgató, illetve igazgató) bizonyos levéltári osztályok felügyeletét is ellátták. Raáperger 1897-ben az erdélyi kancelláriai, az erdélyi főkormányszéki, a magyar kancelláriai és a régi országos levéltárat felügyelte. Ebből sok konfliktus származott, mert a tudományos képzettségű fogalmazókat joggal irritálta, hogy gyakran levéltári munkájuk végzését is akadályozták, illetve megnehezítették kezelő szakbeli osztályvezetők ilyen-olyan indokokra hivatkozva (pl. a kancelláriai levéltár ismertetését készítő Tagányinak Raápergér csak az országos főlevéltámek külön írásbeli utasítására adta át a raktárkulcsot). Raápergert Csatth Adám követte a kezelő főigazgatói poszton, az utóbbi helyére pedig Krommer Ferenc addigi levéltári tiszt került. Krommer a következő évben, 80 éves korában nyugállományba vonult, utóda dr. Kárffy Ödön lett. Pauler 1898 elején a levéltári osztályvezetői teendőket végleg kivette a kezelő főigazgatói hatáskörből, és valamennyi osztály vezetését fogalmazó szakbeliekre bízta. Ekkortól beszélhetünk a fogalmazói és a kezelői feladatkörök valóságos szétválasztásáról.

1897-ben — a változások következtében — új szabályzat készült a kezelő főigazgató feladatairól. Eszerint az ő kötelessége: az adminisztratív és a gondnoki feladatok ellátása, az, hogy gondoskodjon a másolatok szabályszerű elkészítéséről és a dologi szükségletek beszerzéséről, az iktatás, a kiadás és az irattárakról, valamint a szolgaszemélyzet és a helyiségek tisztaságáról, illetve felügyelje a levéltárban javítási munkákat végző iparosokat. A szabályzatot Pauler csak Csatth nyugdíjazásakor, 1901- ben léptette hatályba, mert őt nem tartotta alkalmasnak a teljes feladatkör ellátására. Ekkor a fogalmazói szakba tartozó Illéssy Jánost nevezték ki kezelő főigazgatóvá, aki aztán ténylegesen tehermentesítette az országos főlevéltámokot a legtöbb adminisztratív teendő alól.

1893 után személyi vonalon a következő fontosabb változások történtek. Pauler Gyula 1895-ben végre megkapta a miniszteri tanácsosi címet és jelleget, az V. fizetési osztályba sorolásra és az ezzel járó miniszteri ta122