Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)
nácsosi illetményre azonban 1900-ig kellett várnia. Az öregedő, Paulerrel szembeni ellenszenvét soha fel nem adó első országos levéltámok, Jakab Elek — Pauler nagyvonalúságának köszönhetően — munkaidőben is meglehetősen szabadon végezhetett történészi és publicisztikai tevékenységet. Még 1892-ben, 71 éves korában, egy iratanyag-beszállítási ügyben tanúsított hanyagsága és a levéltárat rossz fényben feltüntető hírlapi cikkek megjelenésének „elősegítése" miatt felmerült ugyan nyugdíjaztatása, sőt, Pauler az erre vonatkozó javaslatát meg is tette, a miniszter azonban — Jakab kérelmére — végül meghagyta állásában. így Jakab Elek 1897 júliusában aktív levéltámokként távozott az élők sorából. Helyére első országos levéltámoknak, a főlevéltámok állandó helyettesének Óváry Lipót, az ő helyére második országos levéltámoknak Tasnádi Nagy Gyula lépett elő, a harmadik országos levéltámok pedig Sándor János lett. Óváry 1900-ban megkapta az osztálytanácsosi címet és jelleget. Sándor János 1900-ban (69 éves korában) nyugállományba vonult. Megüresedett állására — természetesen Pauler javaslatára — a rangban következő Csánki Dezső helyett —Tagányi Károlyt léptették elő. Pauler döntésének indoka az volt, hogy Csánki akkortájt alig tett valamit az Országos Levéltárért, évekig gyakorlatilag csak a Hunyadiak koráról szóló művén (Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában) dolgozott, majd sokáig betegség címén nem is járt be a levéltárba, ráadásul ezalatt kétszer is, 1894-ben és 1897-ben egyetemi katedrákat pályázott meg — sikertelenül. Ezzel szemben Tagányi sok, kifejezetten levéltári feladatot látott el. Allevéltámokká 1897-ben Barabás Samu, 1900-ban pedig az elmehá- borodottság miatt távozott Karlovszky Endre helyére Pettkó Béla, míg Tagányi helyére Komáromy András lépett elő. A XIX. század végén a korábbihoz képest jelentősen javultak a fiatal diplomás alkalmazottak előmeneteli lehetőségei, gyakornoki és levéltári tiszti működésük lényegesen rövidebb ideig tartott. A bölcsész végzettségű Mayer (később: Maróthi) Rezsőt 1897-ben, a jogászdoktor, szépirodalmi munkásságáról is ismert Lampérth Gézát 1898-ban alkalmazták az Országos Levéltár gyakornokaként. Előbbi alig egy év után 1898-ban, utóbbi 1899-ben lett levéltári tiszt, 1900-ban pedig már mindketten fogalmazói státusba kerültek át. Változatlan maradt viszont az a korábbi gyakorlat, hogy a levéltári tiszti állásokat zömmel fiatal diplomásokkal töltötték be. 1893-ban a három tiszt közül kettő, Kárffy Ödön és Kőszeghy Sándor tartozott ebbe a kategóriába, utóbbi azonban 1896-ban távozott, miután Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főlevéltárnokává nevezték ki. 123
