Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

Kincstári Osztály vezetését beosztottja, Stenzinger Alajos vette át. A kúriai levéltár levéltámoka, Verzár Manó az egyesítés után szintén nyugállományba került, így az Országos Levéltár osztályává lett levéltárnak Ken- delényi Ferenc egykori allevéltámok, ekkortól címzetes kezelő aligazgató maradt az egyetlen tisztviselője.

A levéltár személyzeti létszámának végleges megállapítására 1877- 1878-ban került sor. Pauler két javaslatban fejtette ki véleményét a belügyminiszternek. Indítványozta a 20 tisztviselői státushely tizenhétre csökkentését és egyúttal a hivatalszolgák létszámának négyről hatra emelését, továbbá a tisztviselői karon belül a fogalmazói és a kezelői szak elkülönítését tizenkét, illetve öt fővel. (Emlékeztetünk arra, hogy Pauler 1875. évi javaslata 23 helyett még 25 fős összlétszámmal számolt.) A kezelői szakba való felvételt is vizsga letételéhez kívánta kötni. Javaslata szerint a kezelő személyzet feladata az „irattári" és a segédhivatali munkák végzése a kezelő igazgató irányításával. A belügyminiszter elfogadta az országos levéltámok javaslatait, és az 1878. évi költségvetés Országos Levéltárra vonatkozó részét azok alapján állíttatta össze. Az országgyűlés döntése következtében az intézmény státusa hivatalosan a következő lett:

• Fogalmazói szak: egy országos levéltámok, négy allevéltár- nok, hét levéltári fogalmazó.

• Kezelői szak: egy kezelő igazgató, egy kezelő aligazgató, három levéltári tiszt.

• Szolgaszemélyzet: hat levéltári szolga.26

Az államháztartás szorult helyzete jó ideig nem tette lehetővé a fenti státus teljes feltöltését, különösen a magasabb illetménnyel járó fogalmazó tisztviselők kinevezését, így 1878-ban a költségvetés csak hat fogalmazói (egy országos levéltámok, két allevéltámok, három levéltári fogalmazó) álláshelyet biztosított, ellenben öt helyett tizenegy kezelő tisztviselő (egy kezelő igazgató, három kezelő aligazgató, hét levéltári tiszt) és öt hivatal- szolga alkalmazására adott módot. Ebben az is közrejátszott, hogy az egyesített levéltárak átvett személyzete jórészt legfeljebb kezelői munkára alkalmas ismeretanyaggal és képesítéssel rendelkezett, és éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy nyugdíjazás vagy elhalálozás következtében állásuk megüresedjen, és a fogalmazói szakba áttehető legyen. Ilyen kö26 Törvények és rendeletek, 26.

106