Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Garadnai Zoltán: Magyarország nyugati nyitási politikája (1962–1964)
80 GARADNAI ZOLTÁN kulturális kapcsolatok (nyelvoktatás) jelentették, de a fó terhet a rendszer ortodox sztálinista diktatúra jellegéből következően az ideológiai gyanakvás, és a fellazítástól való félelem okozta. Ivan Bacev bolgár külügyminiszter párizsi útja (1964. november 28.), eltérően a román és a jugoszláv féllel folytatott tárgyalásoktól, sokkal formálisabb hangvételű volt, és a politikai kérdések helyett a bolgárok elsősorban a kétoldalú kapcsolatok megvitatására helyezték a hangsúlyt, (elsősorban a bolgár mezőgazdasági termékek exportja került terítékre).57 1964 második felében a Kádár-rendszer vezetői számára a nemzetközi kapcsolatok változásaihoz való megfelelő alkalmazkodás, és a magyar külpolitikai nyitás lehetőségeinek kihasználása jelentette a legfontosabb kérdést. 1964 áprilisában Hruscsov magyarországi útja, illetve a Kádárral kialakult személyes és látványos jó kapcsolata is egyértelművé tette a belpolitikai konszolidáció sikerét. Ezt a francia nagykövet is így látta, és a magyar és a szovjet politikai érdekek összhangjáról, illetve a két ország közötti kompromisszumról írt. Ennek megnyilvánulásaként — meglátása szerint — Magyarországot a szovjetek partnerként kezelték a kommunista mozgalmon belüli vitákban, és míg a belpolitikában nagyobb engedményeket tettek a magyaroknak, a külpolitika terén szorossá vált az együttműködés.58 A Hruscsov-látogatás kapcsán a francia nagykövet 19 oldalas jelentésben elemezte a magyar—szovjet kapcsolatok alakulását és következményeit a magyar nyugati nyitásra vonatkozóan. Kritikus véleményét megerősítette Pierre Roche, a Bécsben szolgálatot teljesítő francia nagykövet is, aki a látogatásról Bruno Kreisky külügyminiszterrel folytatott beszélgetésére alapozva Magyarország visszatérését a szabad világba nem holnapra jósolta.59 A Hruscsov-útról készített (1964. március 31.—április 10.) értékelés szerint a szovjet első titkár magyarországi viselkedése és a hazaérkezése utáni moszkvai megnyilatkozásai azt mutatták, hogy a Szovjetunió és a kelet-európai kisállamok kapcsolatában az egyenlőség alapján új viszony kezd kialakulni.60 A magyarszovjet kapcsolatokat a francia diplomácia is kitűnőnek minősítette, a sajtót mindkét országban élénk figyelemmel kísérték, tájékoztatták Párizst a legapróbb eseményről is, és a két ország stratégiai szövetségéről értekeztek.61 Mindezen nehézségek, belső és külső korlátok ellenére a fentebb kifejtett, és a franciák által kezdeményezett keleti nyitási politika, amely beleilleszkedett a kelet-nyugati kapcsolatok újabb enyhülésének a szakaszába, szélesítette a magyar külkap57 Uo. N°208. (Párizs, 1964. november 29.) 516—518. 58 AMAE Europe-Hongrie, Carton 1761 N° 169. 59 Uo. N° 276-279. 60 CADN Moscou, Serie B. Carton 156 (Politique extérieure, Hongrie, Dossier général 1955-1964), N° 169/Eu. Visite de Khrouthev en Hongrie. Uo. N° 180-181. 61
