Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Garadnai Zoltán: Magyarország nyugati nyitási politikája (1962–1964)
Magyarország nyugati nyitási politikája 81 csolatok lehetséges mozgásterét, és erősítette a rendszer belső konszolidációjának az esélyeit. E bel- és külpolitikai, illetve személyes tényezők szerencsés együtthatását ismerte fel az MSZMP KB első titkára, miniszterelnök, és mivel a külpolitika formálásában kulcsszerepet játszott, az 1964. augusztus 24-én megtartott követi értekezleten elmondott beszédét iránymutatásként kell értékelnünk. Kádár ugyan az enyhülési politikát a szocialista országok egységének megbontására irányuló taktikaként értékelte, de kiemelte, hogy az erőviszonyok változásának, és a nyugati államok közötti ellentmondások kiéleződésének köszönhetően növekednek a magyar lehetőségek. A konferencián Péter János külügyminiszter a magyar külpolitika reális mozgásterét így értékelte: „A szocialista tábor minden egyes országának külpolitikai tevékenységéért a fő felelősséget nem az egyes országok maguk, hanem a Szovjetunió viseli. [...] lényegesen megváltoztak a taktikai célok, azok elérésének lehetőségei és a feladatok realizálásának módszerei.” Az önálló külpolitika lehetőségéről a külügyminiszter így nyilatkozott: „a Szovjetunió termonukleáris erejének védelme alatt kétségtelenül jelentkezik is a hajlandóság a szocialista tábor országainál, hogy a biztos védelem fedezéke alatt külön utak kockázatát vállalják.” A külügyminiszter a nyugati országokkal való kapcsolatok kiépítésében a bilaterális diplomáciai kapcsolatokat helyezte első helyre, de hangsúlyozta: „azt mondhatjuk, hogy az ellenforradalom idejétől mostanáig szóló külpolitikai feladatot elvégeztük. [...] szerényen induljunk, viszont annál reálisabban közelítsük meg (a) nagy sajátos feladatokat. [...] egy pillanatig sem szabad elfelejtenünk, hogy mi nagyon kicsiny ország vagyunk. Kicsiny és nyersanyagban nagyon szegény ország. Kisebbek vagyunk Romániánál, Csehszlovákiánál, Jugoszláviánál...”62 Összességében tehát 1962— 1964-es évek nemzetközi eseményei Franciaország és a kelet-európai államok közötti kapcsolatok újrarendezését eredményezték. A magyar fél egyértelmű sikerként könyvelhette el diplomáciai viszonyok megváltozását a vezető NATO országgal, melynek következtében a Kádár-rendszer nemzetközi elszigetelődése külpolitikai téren lényegében befejeződött. A magyar diplomaták számára így megteremtődött annak a lehetősége, hogy tovább építsék a jogi értelemben egyenrangúvá vált Magyarország nemzetközi kapcsolatait. 62 MNL OL M-KS 288. f. 32. cs. 1964/31. ő. e.
