Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Garadnai Zoltán: Magyarország nyugati nyitási politikája (1962–1964)
Magyarország nyugati nyitási politikája 75 De Gaulle fő célja 1958-tól kezdve a kelet-nyugati ideológiai szembenállás felszámolása, és az új helyzetben Franciaország vezető szerepének növelése volt. Ezt a politikát támasztotta alá a szovjet-kínai konfliktus megerősödése, amely de Gaulle értékelése szerint már a hagyományos kelet-nyugati ideológiai szembenállást is gyengítette,32 és ez a helyzet 1963-1964 folyamán csak tovább erősödött. 1964-ben ráadásul az 19l4-es és az 1944-es francia-szovjet/orosz barátsági szerződés évfordulói is következtek, amelyeket a külsőségekre nagyon odafigyelő, és azokat „diplomáciai üzenetküldésre” is felhasználó francia külpolitika súlyuknak megfelelően kezelt. De Gaulle számára tehát egy francia-szovjet közvetlen kapcsolat és az abból következően indirekt formában kialakítandó új európai rend külpolitikai prioritást jelentett, amelynek központi kérdését az NSZK-hoz való viszony adta.33 Az 1963-as év elmúltával, amikor elsősorban a helyzetfelmérés volt a francia politika és diplomácia fő célja, 1964 már a tényleges kapcsolatépítés kezdetét jelentette, és az összes szocialista országból hivatalos vendégeket hívtak Párizsba. Fontos hangsúlyozni, hogy a franciák nagyon hamar észrevették a kelet-európai államok rendkívüli érzékenységét a német kérdésben, ami a német keleti határok és a két német állam diplomáciai elismeréséhez kapcsolódott.34 E kérdéskörben számos érintkezési felület alakult ki Franciaország és a szocialista országok között. A gazdasági és kulturális együttműködés területén a franciák érzékenyen figyelték a KGST reformját, illetve a szocialista országok közötti munkamegosztásra vonatkozó, szintén eltérő nemzeti hozzáállást, mint ahogy a francia nyelv iránti érdeklődés sem kerülte el a figyelmüket. Az érdeklődés homlokterébe a kommunista mozgalmon belüli és a szocialista országok közötti ellentétek — a szovjet-kínai ideológiai-hatalmi rivalizáláshoz való eltérő viszony és a kelet-európai kisállamok közötti hagyományos nemzeti ellenségeskedés, illetve az azokból fakadó diplomáciai lehetőségek — elemzése került. Francia értékelés szerint Magyarország számára a ’60-as évek elején teljesen alárendelt szerep jutott. 1964 folyamán Franciaország számos egyértelmű és konkrét diplomáciai lépést tett, hogy bizonyítsa a keleti külpolitikai nyitás szándékának szilárdságát.33 Az év folyamán a kelet-európai országok miniszterei egymás után látogattak Párizsba. A legfontosabb utat Valéry discardd’Estaing pénzügy- és gazdasági miniszter moszkvai utazása jelentette (1964. január 23—29.), amely során kereskedelemfejlesztésről írtak alá egyezményt. A francia miniszter előkészítette a televíziós 32 DM IV. 178-182. - A tábornok 1964. január 31-ei sajtókonferenciáján a kínai diplomáciai kapcsolatfelvételt történelmi érvekkel igazolta. 33 Soutou, 2001, 471. 34 CADN Moscou Serie B., Carton 191 Circulaire (Párizs, 1964. december 9.) 33 VaIsse, 1998, 517-521.
