Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Garadnai Zoltán: Magyarország nyugati nyitási politikája (1962–1964)
74 GARADNAI ZOLTÁN Franciaország és Kelet-Európa (1964) 1962-1963 után a francia külpolitika mozgástere megnövekedett. A francia Európa-politika változása is szorosan a nemzetközi enyhüléshez kapcsolódott, amely érdekeltté tette a franciákat abban, hogy az ebből fakadó kedvező lehetőségeket kihasználják. Felfogásuk szerint a hidegháború 1962-ben - legalábbis Európán belül - a hagyományos formájában befejeződött, az európai nemzetek már nem akarnak háborút, a konfliktusok helyett a közös élet formáit keresik, az államoknak egy új status qudozxx kell megtalálni a helyüket. Ehhez az új politikához de Gaulle számára a francia-német kétoldalú kapcsolatok rendezése adta a mintát, amelynek részben a kiterjesztését jelentette az ún. keleti nyitás politikája. De Gaulle továbbra is folyamatosan igyekezett Európában és tágabb értelemben az egész világon olyan szövetségeseket találni, akik sem az Egyesült Államokkal, sem a Szovjetunióval nem akartak szoros kapcsolatot fenntartani. E keleti nyitási politikában a másik legfontosabb eseményt a diplomáciai kapcsolatok felvétele jelentette a Kínai Népköztársasággal 1964. január 27-én,30 és ezzel párhuzamosan bezárták a tajvani francia nagykövetséget, amivel nyíltan támogatták az Egyesült Államokkal harcban álló Vietnam egyik közvetlen szövetségesét. A délkelet-ázsiai pozíció visszaszerzését szolgálta továbbá az egész térségre meghirdetett semlegességi politika is, miközben a vietnami konfliktusban a tárgyalásos megegyezést javasolták. Ugyanakkor a franciákat ki akarta vonni a SEATO (Southeast Asia Treaty Organization - Délkelet-Ázsiai Szerződés Szervezete) által megszabott szövetségesi kötelezettségekből, a NATO-n belüli francia szerepet azonban az atomtitok és az atomfegyver birtokában hangsúlyozottabban képzelte el. Ezzel párhuzamosan az amerikaiak vietnami szereplését, és annak a kockázatát, hogy egy komolyabb háború bontakozik ki, valós veszélynek értékelték, ezért számos fórumon elítélően nyilatkoztak az egyre erősebb amerikai szerepvállalásról. 1964 folyamán a keleti szocialista országok irányában tovább növekedett a franciák figyelme, amely (eltérően az 1958-1962 közötti időszakhoz)31 már nem csak a hagyományos vonzalmak és taszítások, ideológiai korlátok és politikai vágyak szorításában vergődött, hanem a konkrét előrelépés lehetőségei kerültek előtérbe. Ennek a szándéknak az előkészítését szolgálta a követi konferencia is, amelynek legfontosabb következménye az volt, hogy a szocialista országokat elkezdték egyre inkább a saját specialitásaiknak megfelelően értékelni, amivel a keleti nyitási politika új szakasza kezdődött el. 30 Va'ísse, 1998, 517-521. 31 Garadnai, 2010a, 155-174., Garadnai, 2010b, 173—193.
