Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kiss András: A berlini kérdés magyar szemmel
A berlini kérdés magyar szemmel 49 a feketekereskedelem, valamint egyéb ügynöki tevékenységek megakadályozására a helyzet automatikus következményei. Az 1958-ban készült külügyminisz- tériumi munkaanyag egyik sarkalatos megállapításai közé még két fontosabb tartozott. Az egyik szerint a nyugat - katonai ütőképességére támaszkodva, s benne az NSZK újrafelfegyverzésével és NATO-tagságával17 - kényszeríti ki a két német állam egyesítését, ami jogos félelmekkel töltötte el az NDK-t. Ez az értelmezés azonban ideológiai alapot nyújtott az NSZK és nyugati hatalmak irányában folytatandó, az európai status quo és a béke felborításán alapuló propagandára is. A másik fontos, de megkérdőjelezhető állítás szerint az NDK által irányított egységpolitika sikere attól függ, hogy a Német Demokratikus Köztársaság életszínvonala mikor hagyja el az NSZK-ét, azaz az NDK mikor válik minden tekintetben vonzó példává a nyugat számára. Erre persze semmilyen reális esély nem mutatkozott, amit az NDK-t elhagyók nagy száma bizonyított. Az 1958 és 1960 közötti évek diplomáciai próbálkozásainak mind a nyugati hatalmak, mind pedig a Szovjetunió részéről nem voltak kézzel fogható, maradandó eredményei.18 A magyar külügyi vezetés e köztes időszakban külképviseletei útján mindössze az események láncolatának puszta követésére, az információk begyűjtésére szorítkozott, ahogy azt a Külügyminisztérium 1960. november 19-én kelt utasítása is tartalmazza: „Tekintettel arra, hogy jövő tavasszal újra magas szintű nemzetközi tárgyalások napirendjére kerülhet a nyugat-berlini kérdés, szükséges, hogy rendelkezésünkre álljon a háború utáni berlini helyzet dokumentumainak komplexuma. A Szovjetunió és az NDK e kérdésben kifejtett és kifejtendő erőfeszítéseit is csak abban az esetben tudjuk hathatósabban támogatni, ha eredeti dokumentumokra tudunk hivatkozni.”19 szakmunkások elcsábításának is a központja, ahova a jobb élet reményében hetenként négy-hatezer ezer ember távozik. 17 Az 1949-ben létrejött katonai szervezet, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a NATO 1955-ben tagjai sorába fogadta Nyugat-Németországot, ami kulcskérdésnek bizonyult az európai politikai rendszer helyreállításának szempontjából. Minderre válaszul 1955-ben megalakult a szovjet blokk katonai szervezete, a Varsói Szerződés Szervezete. 18 A Szovjetunió 1959. január 10-én kelt jegyzékében Nyugat-Berlin kérdését összekötötte a német békeszerződés megkötésével, amelynek alapján 1959. május 11-ére összehívták a genfi külügyminiszteri konferenciát. A Szovjetunió egyik javaslata az volt, hogy a nyugati hatalmak nyugat-berlini haderőiket és fegyverzetüket „szimbolikus kontingensre” korlátozzák, szüntessenek meg minden propagandát, amely az NDK és más szocialista ország ellen irányul, valamint a nyugati hatalmak kötelezzék magukat arra, hogy Nyu- gat-Berlinben nem állomásoztatnak atom- és rakétatelepet. A konferencián nem születtek egyezmények, a június 20-ai munkaértekezleten a négy nagyhatalom külügyminisztere csak abban állapodott meg, hogy a konferenciát elnapolják. Az 1960 májusában, Párizsban rendezendő csúcskonferencia terve szintén kudarcba fulladt. 19 MNL OL XlX-J-l-j-NDK-(1945-64)-ll/c-007557/1960.
