Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Simon István: A kádári konszolidáció és a rendszer eladhatósága
40 SIMON ISTVÁN érintkezésre, a közöttük levő hazatérési tendenciák erősítésére, az emigrációban működő reakció bomlasztására és fokozottabb elszigetelésére” tették alkalmassá Ravaszt a hatvanas évek első felében. Az MSZMP KB irataiban található első dokumentum alapján, Ravasz november 25-én Zürichben találkozott a szociáldemokrata Presser Istvánnal. A jelentés szerint Presser kinyilvánította szándékát hazatérését illetően, „ezt az óhaját lehetőleg a pártközpontban tolmácsoljam”. Presser a végleges hazatérés feltételeit tisztázandó, az 1963 Húsvét körüli időpontot jelölte meg, azzal a várakozással, hogy a Központi Bizottság illetékeseivel tárgyalhat. Ravasz szerint Presser arra is célzást tett, hogy a Párt valamelyik tudományos intézetében fejthetne ki „hasznos tevékenységet” végleges hazatérése után. Presser szándékaival kapcsolatban egy négytagú grémium16 alakított ki véleményt. Ez alapján felhatalmazták Ravaszt, hogy közölje Presserrel: kérését a kívánt helyen tolmácsolta, és azt jóindulattal fogadták a párt illetékesei. Ennek értelmében ajánlotta Ravasz Pressernek a hazalátogatást, majd a végleges hazatérést. Az összefoglaló jelentés kiemelte az esetleges hazatérés pozitív hatását a nyugati (baloldali) emigráció köreiben, ezért „helyénvaló a hazatérést általában megkönnyíteni.” Az egyeztető megbeszélésre 1963 áprilisában került sor a Központi Bizottság épületében. A találkozón Presser kijelentette, hogy a párt politikájával egyetért, és igen pozitívak a benyomásai. Tapasztalata alapján a nép sokat változott, az emberek hangulata jó. Budapesten lüktető az élet, fejlődő város képét mutatja. Úgy érzi, hogy „az valósul meg, amiért évtizedeken át harcolt.” Az emigrációban a hangadók jórészt a „Horthy-fasizmus emberei, a volt szociáldemokraták között a Kéthly-Szélig-féle szélső jobboldali társaság.”17 Nagyon sokatmondó a jelentésben leírtak alapján Presser kijelentése, amely szerint „ő ideológiai és politikai nézetek tekintetében teljesen szakított a nyugati szociáldemokrata pártokkal, akik feladták a társadalom megváltoztatására irányuló mindenféle terveket és a kapitalizmus talajára helyezkedtek.”18 16 Szirmai István, Orbán László, Erdélyi Károly és Nemes Dezső voltak e bizottság tagjai. 17 MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 297. ő. e. 18 A kijelentés másik olvasata, hogy a szociáldemokráciának létezhet egy következetesen antikapitalista tartalma. A baloldali szocialista küldetéstudat itt kapcsolódik a kádári szocializmus által egyesekben keltett illúziókhoz. Az MSZMP reformszocializmusa a baloldali szociáldemokrácia hagyományainak örököse, ezt jeleníti meg a kádári gulyáskommunizmus szociális biztonsága. A klasszikus szociáldemokrata felfogástól és gyakorlattól idegen marxista-leninista ideoló- giájú rendszer szirénhangjaival szemben a Kéthly és Szélig képviselte szociáldemokrata emigráció soha nem fogadta el a kádári-modellt.
