Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Nyeste Sándor: A Munkácsytól a Kékesig
A Munkácsytól a Kékesig 313 feldolgozta.22 Az 1968 és 1974 között végzett terepmunka során szerzett tapasztalatai szerint már az olyan hagyományos társas munkaalkalmak, mint például a kukoricafosztás vagy a csigacsinálás is, a televízió készülékek köré szerveződtek. A magyar falvak hagyományos képéhez tartozó pletykapadok szerepét is annyira átvette a készülék, hogy a beszélgetések színterei, az utcai kispad helyett, a szűkebb, vagy tágabb világot megjelenítő televízió mellé kerültek. Az 1963-ban még napi 0,4 órát23 televízió nézésre fordító felnőtt lakosság mind többet ült a készülék előtt, ennek mértéke azonban eltért az egyes társadalmi rétegek között. A jobb vételi és televízió nézési lehetőségekkel rendelkezők, illetve a — diplomások kivételével — magasabb műveltségűek (pl. érettségizettek) a televíziózásra is több időt fordítottak, mint a nyolc osztálynál kevesebbet végzettek. 1968-ban Németh László író nyilatkozott úgy, hogy „délelőtt írok, estefelé a televízió elé ülök. Egy éve leptek meg vele a lányaim, azóta — mint ismerőseim kissé meghökkenve hallják — a televízió nézés, ha nem is szenvedélyemmé, de mindennapi mulatságommá vált. Mentségemül azt szoktam fölhozni, hogy nem a műsor, hanem a találmány az, ami megigézett.”24 Kádár János nem igen nézett tévét, a nevével fémjelzett rendszer azonban kihasználta a televízióban rejlő adottságokat. Az első élő, külső adás és a Magyar Televízió születésnapja az angol — PYE cég által gyártott — közvetítő kocsinak volt köszönhető: az 1957. május 1-jei budapesti felvonulás és Kádár János Hősök terén tartott beszédének közvetítése. A rendszer legitimáló eszközeként felhasznált televízióadásokat ekkor még majd egy évig a kísérleti jelzővel közvetítették. A kísérleti megjelölés csak a Szabadság-hegyi harminc kilowattos adó üzembeállása után, 1958 márciusától maradt el. „Ezzel a televízió nagykorúvá vált. Az első szabályos műsorhéten kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap volt műsor.”25 A hatvanas évek elején a lakosság jelentékeny részének vágya, kevesek meglehetősen drága szórakozása volt a televízió. Az öregeket és fiatalokat egyaránt ámulatba ejtő műsorvevő berendezés a II. világháborút követő évtizedek legnagyobb életstílus váltásában sajátos katalizátorként is működött. Miközben több- generációs közösségek bomlottak fel, használati tárgyak, szokások tűntek el és jelentek meg, a ház, az utca vagy vidéki települések első készülékei körül valóságos hokedlis mozik alakultak ki. A készülékek előtt alkalmi, vagy állandó 22 Gunda, 1980. 315-323. 23 A KSH 1963-as időmérlegének adatait idézi Köpeczi, 1977. 24 A Híradástechnika 2008.évi különszámában idézi. Tormás György. Híradástechnika. LXI1I. évfolyam, különszám, 18. 25 Babiczky 2007. 23.
